Eltartani: IGEN! Nevelni: NEM!?

A 8. ezt írta:

"Semmi köze a gyerekemhez cseredaraboknak,előre elmondom ezt,ha nem tetszik mehet ki az ajtón.. Főleg 16 maholnap felnőtt,meg 18 felett ne ugasson bele senki egy felnőtt szociális életébe frizurájába,ruhájába életébe dugja fel a pénzét,ezért van nálam külön kassza eleve nem kell pasik pénze,van sajátom. Nem is tudtak pasik soha pórázon tartani függő viszonyban. A gyereknek van anyja apja vérszerinti. Pasik még a nők haját is birtokolnák meg letöröltetnék asszonnyal is a nyamvadt szájfényt nehogy még nőis legyen.."

Már értem, hogy miért vernek sok nőt.

Nem olvastam el csak a kérdést meg a kiegészítést alatta.

Az a baj, hogy sok nevelőszülő nem szülő, csak nevelő akar lenni. A gyereknek eleve hatalmas trauma hogy odamegy valami idegen, átrendezi a házat, az eddigi életüket, elveszi tőle az anyját/apját, de ez nem elég, elkezd belepofázni az élet apróbb dolgaiba is, és azt mondja, hogy ami eddig jó volt anyádnál az most nálam nem jó, csináld máshogy. Ez főleg egy kamasznál a lehető legvesztesebb taktika.

Elfelejtik a drága kedves nevelő""szülők"", hogy nem úgy megy, hogy odamegyek, anyád az enyém szóval te is, és elkezd beleszólni dolgokba.

A gyerekkel először BIZALMI KAPCSOLATOT kell kiépíteni. A szülőségnek a dirigálás normál esetben alig kéne hogy része legyen, mert egy hozzád közelálló gyerekkel (mégha nehéz eset is) MEG TUDSZ BESZÉLNI dolgokat.

A bulizás tiltása megy egyenesen öngól. A tiltás maga az. Menjen bulizni, nyugodtan. Nem tiltani kell. Mert a) megteszi b) később teszi meg, viszont akkor bepótolja ami addig kimaradt. Bulizzon. De! Beszéld meg vele (vagy az anyja), hogy sose maradjon egyedül, figyeljen az italára és az értékeire, ha valaki veszélyesen nyomul nyugodtan szóljon a biztiőröknek, felelősen igyon alkoholt, ne üljön olyan haver kocsijába aki ivott (és adj neki x ezret taxira, hogy akkor inkább az), és bármi van, bekapcsolva hagyjátok a telót, hív és mentek. Egy 16 éves nem hülyegyerek.

Ez a lopás is... ha lop a gyerekem, nem az az első gondolatom hogy jaj de felpofoznám, hanem hogy úristen mit rontottam el. Úriten lehet drogozik, és én nem vettem észre, vagy vajon miért kell pénz, amit nem mer elkérni? MEG KELL BESZÉLNI VELE.

A katonás "csináld, azért mert azt mondtam" utasítgatás, minden féle következetesség nélkül nem jó.

A pofon pedig akkor is fizikai erőszak, ha nem vered holtra a gyereket. Nincsen "nevelő pofon", csak kétségbeesett, vesztes hülye szülő, aki a saját tehetetlenségét és frusztrációját vetíti ki arra, akit elvileg szeret.

A gyerek továbbtanulásába pedig SENKI ne szóljon bele. Ha elég bizalmi a kapcsolatotok, úgy ahogy az anyja adhatsz tanácsokat, de azt ő döntse el. 14 és 18 évesen is.