Ti visszaszóltatok volna?

Van egy 2 éves lányom, ma elmentünk vásárolni, többek közt egy turiba is. Észrevett egy babakocsit, odalépett mellé és mondta, hogy babababa. Nem volt benne a baba a kocsiban, felemeltem, megmutattam neki, hogy látod, nincs baba. Volt kis játék odaakasztva, mutatta, hogy ni-ni (ez a nézd) nála. Erre beszólt az anyuka, a gyereknek címezve, de se oda nem lépett, se semmi, hogy a gyerek egyáltalán észrevegye, hogy neki beszél valaki, hogy "légyszíves ne nyúljál hozzá, ő se nyúl hozzá a te játékodhoz sem, a cumihoz meg végképp ne". Ami zavart, az a hangsúly volt. Egyértelműen nekem szólt, de a gyereket szólította meg, de olyan stílusban, hogy nem kaptam szikrát. Mintha valami utolsó büdös mocskos leprás lenne a gyerekem, hogy ránéz a babakocsijára és már halálos betegséget kap el a gyerek (aki ugye benne sem volt).

Nem szóltam egy szót sem, arrébb vittem a lányt, aki persze mutatta, hogy baba, baba... egyáltalán nem engedtem volna magamtól sem, hogy hozzáérjen, és nem is vagyok egy anyámasszonykatonája, megvédem magam és beleállok mindig minden helyzetbe, de most úgy meghökkentem, hogy hogy lehet így szólni egy gyerekhez, hogy nem jött ki hang a torkomon. Most viszont nagyon nagyon bosszant, hogy nem védtem meg a gyerekemet, mert tulajdonképp őt bántotta, ha nem is szó szerint kimondva.

Ti visszaszóltatok volna? Vagy kiröhögitek az ilyet és átnéztek rajta?

Ismétlem, nem nyúlt hozzá, nem is engedtem volna. Tök más, ha jogosan szólnak, de akkor sem ebben a stílusban...

Utána láttam a (gondolom) nagymama kezében, nem volt egy hónapos az a baba...