Ti tehet róla ha az apukát nem érdekli a gyereke?

Szerintem ha a férfi előre tudja, hogy nem akar gyereket, akkor minden esetben húzzon gumit (nyilván kivéve ha stabil kapcsolatban biztos benne, hogy a nő fogamzásgátlót szed, amikor persze benne van, hogy átverik, ami tényleg a nettó szemétség kategória, és olyankor tényleg a nő hibája, ha a pasi ott hagyja és a nő hibája, ha a gyereknek ezért apa nélkül kell felnőnie). Szóval, ha a pasi nem akar gyereket, akkor húzzon gumit, mert (bár 100% választás párti vagyok) az abortusz nem játék, és onnantól, hogy a nő terhes lett, csak ő tudja eldönteni, hogy képes-e átesni egy ilyen komoly procedúrán, hogy bírná-e lelkileg, hogy kockáztatja-e a komplikációkat, meg úgy egyáltalán, hogy szeretné-e megszülni, felnevelni azt a gyereket. És persze (remélhetőleg) meghallgatja a pasi szempontjait is, de végül övé a döntés, és egyáltalán nem meglepő, ha esetleg úgy dönt, hogy nem akar abortuszt. És akkor bizony az a férfi apa lesz, és már nem tehet ellene, és illenék felnőnie a feladathoz, mert ha elfut, és megtagadja a saját gyerekét, az csakis az ő lelkiismeretén fog száradni.

Ezután van még az a lehetőség, hogy egy darabig minden idill, aztán valamelyik szülő megkattan, vagy csak eltávolodnak egymástól, elválnak, és az apukának megszakad a kapcsolata a gyerekekkel is. Ilyenkor szerintem kicsit több az az eset, hogy a pasi próbálja letagadni a múltját és nem keresi a gyerekeket, mint az, hogy az anyuka (vagy családtag) kiutálja (és ilyenkor is benne van a kérdés, hogy miért hagyja magát elválasztani a gyerekétől).

Szóval kb így. Semmi nem fekete-fehér, de azért gyakrabban a férfiak hibája, ha nem törődnek a gyerekekkel, mint a nőké. (ezt bizonyítja az is, hogy mennyire ritka és felháborodást keltő eset, ha a fordítottja történik, és a nő hagyja az apjára a gyereket)

A gyerekcsináláshoz két ember kell, de az elvetetése csak egynek a döntése. Ez van, jobbat nem lehet kitalálni. Ha egy férfi nem akar, védekezzen, mert ő akkor és ott dönthet.

Én meg olyat ismerek, ahol anyuka lépett le (de teljesen) két kisovis gyerek mellől önmegvalósítani és társadalmi sztereotípiák ide vagy oda, apának kellett helyt állni. Már nagyobb iskolásak voltak, amikor lett új felesége (közeli rokonom), majd még két gyereke és ma is elég szerető, egymással kedves családnak tűnnek, bár a nagyok már azóta befejezték mind a főiskolát és szintén párt találtak.

Persze gyakoribb, hogy a férfi nem akarja feladni mégse a kényelmét, sérelmezi, hogy hátrébb kerül a sorrendben, fiatalabbtól és kevésbé fáradttól akar szexet, vagy az anya magányossá válik otthon, vagy túlfélti, pajzsként használja a gyereket, de mégsem lehet általánosítani, hogy ki lehetett a hibás, ha egy család szétmegy, és főleg nem lehet kívülről megítélni.

Miért szül olyan embernek, aki nem szereti a gyerekeket?

ALAP, hogy házasság, szülés, stb. előtt leülünk, BESZÉLGETÜNK ezekről, de úgy mindennapokban is szóba kerül, látom a reakcióját, stb.

Ha egyértelműen frászt kap a gyerekektől nem rezonál rájuk, akkor dehogyis szülök, hanem élünk kettesben (nekem sem létszükséglet a gyerek, ha nem lesz, nem lesz).