Mit gondolsz az alábbi helyzetről, egy vadidegen beszól, hogy BÁNTALMAZOM a gyerekem?

19-es

Nem gondolom túl. Pszichológus vagyok. 4 gyerekkel. Fogadjuk el, hogy ismerem a témát.

Ha harmadik gombóc fagyiért hisztiző gyereket te nem tudod, hogyan kell kimozdítani a helyzetből, sőt, hogyan nem sodródjon bele, akkor még ne vállalj gyereket. Ha vállaltál, olvass utána! Mindkettőtök érdekében.

Én is a 19-essel egyetértek :)

A kérdező nem rossz anya, ahogy az sem, aki megpróbál valahogy felülkerekedni a helyzeten. Nem tettél semmi rosszat, a gyerek lelkében nem tettél kárt..

Egyébként egy-két pofon, fenékre csapás,bármi bünti -ha más nem használ-nem teszi tönkre egy gyerek életét, én is tök normális vagyok, pedig kaptam, nem egyet s nem kettőt!

Érdemes lenne egy nevelési tanácsadót felkeresni, egyébként mi is jártunk a nagylányommal, hasonló hisztirohamok miatt, már abbamaradtak, most 9 éves.

Pszichológus nálunk nem segített, nem szeretett hozzá járni a lány, és semmi változás nem történt az idő alatt míg oda jártunk.

A pszichológus hozzászóló meg ha így tud okoskodni, akkor ossza már meg a fagyis tippet, ne hagyjon minket tudás nélkül, légyszi! Köszi!;)

24

A pszichológus hozzászóló nem tud neked fagyis tippet adni, mert az távgyógyítás. A tipp az, hogy ne verd a gyereked!

Nem nehéz nem ütni a saját magzatod. Ezen vigyoroghatsz.

Ahhoz, hogy odáig jusson valaki, hogy a gyereke belemerevedve hisztizik a fagyiért, anyu meg nem tud kezdeni ezzel semmit, kivéve az ütlegelést, odáig hosszú út visz. És nyilván meglep, hiszen ezért ütöd a gyereked alkalomadtán, hogy a gyerek nevelése nem olyan sport, hogy megnyomod a gombot és úgy lesz. Az egy FOLYAMAT, ami nem csak a gyerek neveléséről szól, hanem a családról is beszél, sokat.

Érdekes, én egyetlen gyereket sem ütöttem meg életemben, sőt, a szüleim sem minket. Mind normális, egyetemet végzett, kötelességtudó és összetartó emberek lettünk.

Értsd meg, hogy a gyereked verése nem nevelési mód, nem eszköz, nem kommunikáció és nem helyes! Addig, amíg nem késő.

Amíg egyszer a felnőtt gyereked a szemedbe nem néz, és azt nem mondja, neked, hogy "anya, ütöttél, és nem fogadom el, hogy nevelésnek hívtad.Hogyan tehetted ezt meg?"

Gyereket nem ütünk. Állatot sem ütünk. Felnőttet sem verünk.

Nagyon-nagyon nagy baj van, ha ez valakinél nem alap.

Ja, hogy te pszichológus vagy...

Na erről is van ám egy sztorim.

Van egy nálam 5 évvel idősebb bátyám. Vagyis ő most 35...

Zseninek született. Minden túlzás nélkül mondom, félelmetesen okos volt egész pici kora óta. Ennek ellenére sosem voltak beilleszkedési problémái. Az órákon kissé mondjuk rendbontó volt, mert nem kötötte le az amit tanítottak, hiszen ő már rég tudott olvasni, számolni. És többször javította ki a tanítónő elszámolt matekpéldáját.

De tele volt barátokkal, bicikliztek, tengóztak mindent amit egy fiú gyerek szeret.

Az iskolában tanító "szuper" pedagógusok viszont annyira nem voltak felkészülve az átlagnál okosabb diákra, hogy addig nyúzták anyámékat míg 12 évesen el nem vitték pszichológushoz tesómat, az iskola nyomására, amit hosszú évek óta nyomtak anyáméknak.

Néhány foglalkozás a pszichológusnál... és úgy megtörte tesómat, hogy soha nem heverte ki.

Teljesen megváltozott, eltünt belőle az élet. Viszonylag hirtelen eltüntek a barátok, nem járt többet sportolni sem. És maradt egy csendes, de bazi okos fiú.

Mindez miért? Mert ő nem tankkönyv szerint viselkedett. És aztán jött egy "szakember", aki ráeröltette, hogy átlagos legyen, pedig nem volt az.

Ma 35 éves, és egyedül él. Nincs családja, de még barátnője sem volt soha. Pedig nagyon szeretni való, tisztelet tudó, átlagos külsejű. De úgy megtörtek benne valamit akkor, amit aztán a szüleink nem tudtak helyrehozni. És gondjai lettek a társadalmi kapcsolatok kiépítésével, pedig előtte nem voltak gondjai.

Anyámék meg nem tudják megbocsájtani maguknak, hogy engedtek az iskola nyomásának.

Itt mindenki eltérő dologot tanult, eltérő szakmai hátterünk van. Egy dolog azonban közös lehet az összes szakmában, mégpedig, hogy van a tankkönyv, és van az élet.

És a kettő sokszor köszönő viszonyban sincs egymással. Orvosként megtanulhatjuk, hogy ilyen-olyan betegség esetén, ilyen-olyan laboreredmények várhatók. És aztán még sem. Pedig tankkönyvszerint úgy kéne lennie... de ez az élet, vagyis nem feltétlen úgy lesz.

Következésképpen:

Attól, hogy pszichológus vagy még nem leszel hitelesebb, vagy jobb szülő. Abban biztos vagyok, hogy a miérteket jobban értheted, mint egy laikus. Értelemszerű, hogy jobban átlátod a fejlődési folyamatokat, és mindennek az egész pszichológiáját. Vagyis lehetnek olyan praktikáid, ami másnak nincs.

De újra kérlek akkor segíts nekünk, hogy lehetünk okosabbak, jobb szülők?

Én nem ítéltelek meg mint szülőt, hiszen nem is tehetném. Nem ismerlek sem téged, sem a gyermekeid. Épp ezért kérlek - bár vicces, hogy pont egy szakmbernek kell szólnom:

Te meg ne te ítéld meg, hogy mikor vállaljak gyereket! ;) És azt sem, hogy miért hogyan alakult a szüleimmel való viszonyom.

9 hkm (#19, #15 meg még ki tudja melyeket írtam én)

27:

A verés az fizikai erőszak. Valakire ráütni az fizikai erőszak, azaz verés.

Fölösleges a szerecsenmosdatás. 4 gyerekem közül egy sem halt meg, pedig nem vertem.

26

Értem, hogy mit kívánsz a litániáiddal közölni. Sőt, azt is tudom, hogy miért. Megértelek :)

Éppen azért, mert szakmabeli vagyok. Éppen ezért mondom, mert pontosan ismerem a játszmákat, sőt a te motivációdat is: ne üsd a gyereked. Ha ütöd, törekedj rá, hogy megtanuld, hogyan nem kell azt tenni.

Gyereket verni rossz. Aki ezt cáfolja, azzal baj van.

Még egy dolgot mondanék neked, 26-os: inkább ne nyilatkozz arról, amihez nem értesz. Ezen a nívón, mint ez a portál, népszerű leszel, de intelligens közegben nem.

Nem, nem válik külön a tankönyv és az élet. Sem a jogban, sem az orvoslásban, sem a pszichológiában, sem ezer más dologban nem. Ez annyira triviális, hogy ne haragudj, de befejeztem veled.

A gyerekverők pedig fektessenek annyi energiát a gyerek verés nélküli nevelési megoldásainak keresésébe, mint amit abba fektetnek, hogy megideologizálják a gondozásukra bízott kiskorú gyermek fizikai bántalmazását. Máris nem ütnék őket. Kivéve, ha AKARJÁK. De aki így tesz, az bűnelkövető.