Mit gondolsz az alábbi helyzetről, egy vadidegen beszól, hogy BÁNTALMAZOM a gyerekem?

Nem csináltál semmi rosszat. Nem folytogattad, csak rátetted a gyerek szájára a kezed, hogy ne hisztizzen. Én ennél is drasztikusabb lettem volna. Persze én sem vagyok híve a gyerek verésének, de ha komoly okot ad rá, akkor megfelelő időben elcsattanó szülői pofon, csodákra képes.

Szüleim elmondása alapján egyszer kezdtem bele egy nagy hisztibe anno, apa csírájában elfolytotta egy atyai pofonnal. Soha többet nem hisztiztem.

Félreértés ne essék, nem vertek a szüleim, de kaptam néhány pofont gyerekként. És bizony, mind jogos volt.

Vannak ilyen ősanyák, akik azt hiszik csak ők nevelik jól a gyereküket, mindenki más hülye. Főleg ha szerencsés és könnyen kezelhető gyereke van. Arról nem beszélve, hogy ezzel tényleg mégjobban aláásta a szülői tekintélyed.

De Kérdező a mai világban mindegy mit csinálsz, mert senkinek nem jó semmi. Szörnyű társadalmunk van. Ha elcsattan egy pofon az utcán, akkor gyerekbántalmazó vagy, ha pedig hagyod torkaszakadtából hisztizni, gondolván hogy majd csak megunja ha ignorálod, akkor is rossz anya vagy a külvilág szemében, mert "miért nem neveled már meg azt a gyereket?"

Szóval a mai helyzet az, hogy itt senkinek nem jó semmi.

Nálunk is érdekesen jött ki egyszer, látták, hogy hadakozok a gyerekkel, inkább már felkaptam cipelni a házig, a gyerek ordit, a halál nyugodt szomszéd ezt látva megkérdezi mi baja a gyereknek, mire én az idegtől szinte már artikulálatlanul feleltem:" Bogyót akart szedni!"

Jo érdekesen jöttem le én is :D

De ugye ezt megelőzte a hazafelé vezető uton, az autoutra kirohanási szándék, zebra közepén is direkt a leülős hisztik es még minden bokornál, vagy beszélek hozzá és semmit nem ér, mindig direkt másfelé akart menni hogy aztán én nem engedem es ujabb hiszti, ha egyszer is mondtam oké akkor kerüljünk menjunk arra akkor a kövi sarkon ujra eljátszotta hogy ő egyenesen akar tovább,20 perces uton egy óráig mentünk, csatakosra izzadtam, a ház előtti uttesten nem akart átkelni es irányváltoztatás miatt találta ki a bogyoszedést hogy amarra menjünk, ami végleg betette a kaput, felkaptam, és átvittem a házhoz és erre jött a kérdés.

Amugy az emberek ha látják is az előzményeket, akkor is a nevelő anya a szemét. Gyerekem orvosi vároban rohangál, kukázik, villanytkapcsol, felszedi a metlakitot, leszedi a falrol a képeket, folyamatosan rászolok, nem hat, erre magam mellé ültettem szigorral és irto komoly hangnemben elbeszélgettem vele,azt is ugy lesték, rámszegezett szuros szemmel hogy vajon most fogom e felképelni vagy milyen szemét leszek

Szerintem meg nem celszeru a veres/ fenekre csapas. Nem megfelemlitessel kell nevelni, mert akkor se azt tanulja hogy miert nem jo az ahogy viselkedik hanem csak maximum amiatt nem teszi mert fel a kovetkezmenyektol. Hatasosabb es hosszu tavon is eredmenyesebv ha belat dolgokat/ megtanulja nem pedig csak felelembol nem csinalja mert abbol semmit nem tanul csak az agresszivitast, a szulo tehetetlenseget az adott helyzetben stb.

Persze ertheto hogy elszakad a cerna egy ido utan es idegesito a szulonek de a cel az hogy eredmenyes legyen es hatasos a neveles.

Ha nehezebb eset esetleg meg lehetne kerdezni szakembert hogy kezelje az ember, vagy utana olvasni.

3. :D :D :D ez jó volt!

A fenékre csapás nem megfélemlítés, azért ne bohóckodjunk már!

Jó, hogy nem akarjátok már mindenért pszichológushoz vinni a kölyköt nevelés helyett. Nyugodtan rá lehet csapni a fenekére, és nem kell elnézést kérni ezért sem itt sem a való életben.

Sajnos így nevelődnek ki az idegbajos kis hisztigépek, mert nincs kontroll és érzik, hogy anyu-apu teljesen elveszett a dologban.

Tesómat betették simán a zuhany alá, és nem kellett pszichiáterhez járnia felnőttként, nem lett tömeggyilkos meg lezüllött drogos sem.

Szóval lehet itt előadni a "jaaaaj bocsi hogy ezt mondom, nyugodtan köpjetek le de talán a kis popóját ha egy kicsit......" balfszkodást, de ennek nincs köze a neveléshez.

Ilyenkor ott kell hagyni. Nem kell könyörögni neki meg ott legyeskedni körülötte, épp ezt akarja, kiordítja magának a figyelmet. Párszor otthagyod és rájön, hogy ezzel nem ér el semmit.

Az ilyen utcai zseniket meg nyugodtan küldd el a halál fszára, ne fogd vissza magad, a gyerek sem teszi :) legalább levezeted a feszt, és egy füst alatt elsétálsz az okos gyalogostól meg a gyerektől, aztán nézhet maga elé mindegyik, hogy mivan.

37N

Tipikus eset! Mármint az utcán vadidegen, "segíteni akar, de csak olaj a tűzre minden szava" ember. Mert rögtön tutujgatja az óbégató gyereket, neked meg szétrobban a fejed, mert tehetetlen vagy. És akkor jön a "segítség"

Én legszívesebben az ilyen embereket elküldeném a....ba,mint ahogy szoktam is, visszafogott, de dühös hangnemben.

Egyszer 3gyerekkel bicajoztunk, én mentem hátul, a legidősebb gyerek elől(aki tud megállni és hallja, amit mondok). Mondtam neki, hogy jobbra húzódva álljon meg, várjon, meg és együtt átmegyünk a gyalogátkelőn. Erre jött egy nagyon okos öreg, aki elkerekezett mellettünk és fennhangon ordibált a gyerrknek, hogy gyere, gyere, tekerj, most nem jön semmi.

Úgy kiosztottam, hogy csak lesett! Mondtam neki, hogy köszi, de a saját gyerekeimet majd én eligazítom a közlekedésben ne szóljon bele, mert csak összezavarja őket.

Eszem megáll az ilyeneken.

Ha meg a te eseted láttam volna, csenben elmegyek melletted. Mert a te gyereked,te dolgod.

Kedves kérdező! Mindha az én gyerekemről írnál. Manipulatív, számító hisztigép. Igen, a liberális nevelés eredménye, hogy nem lehet ütni a gyereket... ja. Volt hidegzuhany, volt fenékre ütés, volt pofon, volt otthagyom, nem érdekel, majd abbahagyja (20 perc után mentem érte vissza a játszótérre, mert ő továbbra is "jól elvolt" és amúgy is megmondta, hogy ő márpedig nem fog hazajönni).

"Jó, hogy nem akarjátok már mindenért pszichológushoz vinni a kölyköt nevelés helyett. Nyugodtan rá lehet csapni a fenekére, és nem kell elnézést kérni ezért sem itt sem a való életben."

erre viszont annyit reagálnék, hogy van az a pont, amikor igenis érdemes szakember segítségét kérni. Vannak arra utaló jelek, hogy a szülő nem fogja tudni egyedül megoldani.

Amikor elmondom századszor is a gyereknek és bámul és bólogat, és utána ugyanúgy csinálja tovább, mert talán fel sem fogja, hogy mi a gond a viselkedésével (adott helyzetben: a pulóvernek nem fáj, ki lehet mosni, tehát amíg nem szakad ki, ugyan milyen probléma is lehetne?), amikor beszél hozzá az ember, és láthatóan "nincs ott", amikor minden eltereli a figyelmét... szóval ihen, egy 6évesnél már oda kell figyelni ezekre.

Én ugyan észrevettem, de mindenki azt mondta, nincs gond vele, csak mozgékony, jó fantáziájú, energikus... most elsős, és igenis gond van vele, és igenis eljutottunk odáig, hogy el kell vinnem orvoshoz emiatt.

"Ha meg a te eseted láttam volna, csenben elmegyek melletted. Mert a te gyereked,te dolgod."

-én együttérzően mosolyogtam volna, és közben magamban megállapítottam volna, hogy lám-lám, nem vagyunk egyedül... persze kicsit olyan ez, mint hogy dögöljön a szomszéd tehene is... de azért jó néha látni, hogy nem az enyémtől zeng a lakótelep :D