Amikor még nem volt gyereked miben lelted örömödet?

Aki meg meddő, az örök boldogtalan szerinted?

Vagy aki nem akar gyereket?

Engem egy gyerek nem tenne boldoggá, mert nem vágyom rá

Ebben a kérdésben pont ugyanannyira nem lehet közös nevezőre jutni, mint abban, hogy mi a jobb, otthon ülni vagy aktív életet élni, vagy autóval vagy biciklivel közlekedni. Mivel minden ember különböző személyiség, különbözőképpen gondolkodik kis és nagy dolgokban egyaránt.

Ha valaki nem akar gyereket, természetes, hogy nem érti, egyeseknek miért a gyermek jelenti a legnagyobb örömöt. Ha valaki nem egy ősanyatípus (bár nem kell ahhoz annak lenni), vagy esetleg a személyisége olyan, annak a saját gyermek csak egy örömforrás a sok közül. Én már próbálok nem fennakadni az ide érkező válaszokon, hiszen tényleg nem vagyunk egyformák, a dolgokhou való hozzáállásunk is nagyon különbözhet.

Én személy szerint azok táborát erősítem, akik boldogak voltak az életükkel a gyermek előtt is, viszont az igazi élet a gyermekkel kezdődött.

Az első gyermekünk, a kisfiunk előtt is minden szuper volt, teljes stabilitás jellemzett minket mindenféle szempontból. Még a lakásunkat is sikerült eladni, mire a kisfiunk megérkezett, tehát minden akkori célunk révbe ért. Utazgattunk, tanultunk, szórakoztunk, gyűjtögettünk, gyarapodtunk, szerelemben éltünk.

Aztán megérkezett a kisfiunk, rá két évvel a kislányunk. Nem akarok nagy szavakat használni (mégis megteszem): akinek nincs gyermeke, az nem tudja, mi az igazi boldogság.

Nem ítélek el senkit. Azokat sem, akik gyermektelenül azt hangoztatják, hogy gyermek nélkül is lehetséges a boldogság. Ők szerintem védik a saját komfortzónájukat, nem engedik, hogy bármi megzavarja a kényelmüket, mert egy gyermek valóban minden, csak nem kényelmes.

Én őszintén sajnálom azokat, akik viszont vágynak gyermekre, és nem adatik ez meg nekik. És utálom, amikor azt tanácsolják az ilyen embereknek, hogy tereljék el a figyelmüket, keressék a szépet az életükben, találjanak életcélokat, ugyanis aki igazán szeretne gyermeket, annak ennél nagyobb cél nem létezik.

Tele voltam hobbival a gyerekek előtt, zenéltem, sportoltam, nyelveket tanultam-tanítottam, tök jó volt. De a mostani boldogságérzetem közelében sem jártam soha, amíg gyermektelen voltam.

Én azt érzem, a gyerekek segítenek szinte újraszületni, ha átadod magad nekik, "lemész" a szintjükre (ami hozzáteszem, sokszor magasabban van, mint egy átlag felnőtt érzelmi és intelligenciaszintje), újra rácsodálkozhatsz a világra.

Én hiszek abban, hogy a gyermekek céllal születnek hozzánk. Éppen ezért abban is hiszek, hogy fantasztikus dolgokat taníthatnak nekünk, ha engedjük nekik. Az biztos, hogy a gyermek segít megismerni önmagunkat. A fiam születése után az egyik csecsemősnővér azt mondta, hogy ez a kisfiú "nagy tanítómesterem lesz, ha hagyom". Igaza volt, de még mennyire!

Most 5 éves. Nagyon jó anyukája akartam lenni: előtte nagyon temperamentumos voltam, ami sosem vált hátrányomra. Az állandó sírás, kialvatlanság a legrosszabbat hozta ki belőlem. Az elmúlt 5 évben rengeget tanultam magamról, türelmet, empátiát tanultam. Olyan életszeretetet tanított nekem, ami már önmagában egy csoda. Pedig pozitív életszemléletben sosem szenvedtem hiányt.

Ami a legjobb, hogy megtanultam megélni és megbecsülni a pillanatot.

Kérdező, én veled értek egyet.

Én ugyanúgy vagyok mint te kérdező, pedig nem vagyok begyöpösödve, illetve őszintén gyerek előtt be voltam.

Sokszor el voltam lustulva, ha jött a hétvége akkor sokat punnyadtunk itthon, persze el-el járogattunk nyaralni, de még a vízbe is max fél órát voltunk el és már unatkoztunk, megnéztük a helyi nevezetésseget, beültünk vacsizni aztán ennyi.

Mióta megszületett a kisfiúnk és kifejlődött az értelme hihetetlen, egyfolytában kirándulunk, bejárjuk egész magyarországot és környékét , minden teljesen más mert az ő szemszögéből látom a világot, olyan dolgokat fedezek fel amit felnőtt fejjel elsikanék felette.

De még a hétköznapok is pl egy játszóház ahol mi is újra gyerekek lehetünk ahogy csúszkálunk vele, vagy már reggel úgy kelsz fel hogy szeretetbombát kapsz és nem csak unott kávézással tellik a reggel.

Attól még imádom a férjem, de ezek a dolgok 3-an az igazi, hogy egy család lettünk ez teljesen fellendítette a házasságunkat, annyira erős kötelék lett köztünk, nagyon pozitív irányba lendült minden téren, persze eleje nehéz volt de az hamar elrepül.

Ettől még nem fogok begyöpösödni ha kirepül, mert már alapból más a világszemléletem mint gyerek előtt.