Amikor még nem volt gyereked miben lelted örömödet?

Hát elég szörnyű élete van annak, akinek csak a gyerekében van öröme. Az ilyenből lesznek a mártír anyák a 40 evésen még otthon ülő kisfiúval, vagy a horror anyósok, akiknél jobban senki nem tud semmit.

Örömet okoz a férjem, a házam, a kértem, a munkám, az hogy tanulok, a barátaim, a családom, a hobbijaim

Elotte csak ugy voltam. A szuletesi csaladom az hagyjuk, valtozo parkapcsolatok stb.. annyi hogy nagyobb volt a szabadsag de ez is relativ.

Aztan megismertem a ferjem hamar jott a baba, eskuvo, 2. Baba es vegre igazi eletet elek, nyugodtat, boldogat, vegre kiegyensulyozottak a dolgaim. Ami elotte volt azt inkabb kitorolnem.

Nekem innentol kezdodott a teljesseg osszessegeben, nem csak a gyerekek miatt

Hobbi, munka, tanulás, család, ismeretek szerzése, nagyon sok minden lehet örömforrás. A gyerek egy ezek között, de nem az egyetlen.

Az más, ha valaki nagyon vágyik gyerekre, és nem lehet neki, vagy csak nehezen jön össze, akkor hiába mondják, hogy addig is foglalkozz mással, mert attól még ő pont azt az egyet akarja, amit nem kap meg.

Viszont nekem nagyon sivár életre vall az, ha valaki a gyerekén kívül semmiben nem leli örömét, nincsenek az életében olyan dolgok, amiket szívvel-lélekkel csinálna, csak és kizárólag a gyereke.

A gyerekeim előtt, és mellettük is nagyon sok mindent csinálok/csináltam, ami az életem része, amitől én én vagyok. Felfedezni új helyeket, rátalálni egy nekem nagyon tetsző könyvre, úszni, alkotni valamit, nyelvet tanulni, új és érdekes emberekkel megismerkedni, ezek nekem mind fontos dolgok és ezek is örömet okoznak, nem csak a gyerekeim.

Teljes életet éltem a gyerekeim előtt.

Jutott idő mindenre, főleg magamra, soha nem kellett sietni, mindig minden be volt fejezve, sokáig lehetett aludni, azt csinálni, oda menni ahová, amikor akartam.

A gyerekekkel ez megváltozott. Tervezett gyerekek voltak, de így is teljes fordulat.

Eljártunk velük is pl csecsemőkorukban tengerpartra, de ez már nem volt olyan, mert nem lehetett egész nap heverészni önfeledten. Viszont bejött az, hogy megismertettem velük a világot. Ahogy rácsodálkoztak dolgokra, ahogy tapasztaltak, okosodtak. Imádtam.

Most, hogy nagyobbak és egyre önállóbbak minden sokkal könnyebb.

Az a sok pici kori emlék... még most is emlegetik, olyat amire én már nem is emlékszem.

Az biztos, ha nem sikerült volna teherbe esnem és megszülnöm őket, én abba belebetegedtem volna.

Meglehetősen sajnálom azt akinek az egyetlen öröme az életben a gyereke. Az vagy nem jó helyen van, vagy nem jó párt választott stb. Elég sok mindenben tudom örömömet lelni pedig még nem született meg a kisbabánk.

Onnantól amikor a kiskutyám megtanult pacsit adni odáig hogy megkel rendesen a fahéjas csigához a tészta. A férjem egyetlen mosolya is olyan örömmel tölt el hogy nem tudom elmondani. Nyaralni gyerek nélkül is szuper (ha nem jobb mert vitathatatlanul egyszerűbb), és a kutyát csak úgy gyerek nélkül sétáltatni és kifejezetten örömteli.

Tehát kérdésedre a válasz: marha sok mindenben örömömet lelem már a gyerek előtt is és nem rá helyezem a nagy nyomást hogy igenis tegyen boldoggá mert nem azért szülöm elsősorban. Nyilván ha látjuk 4D UH-n az megint csak boldoggá tesz de nem ez az egyetlen örömforrásom.