Volt már olyan hogy utálatot éreztél a gyereked iránt?

Mit nevezünk utálatnak? Ms Murphy törvénykönyve a kedvenc Murphy törvénykönyvem, sok okosság van benne. Például:

"Az, hogy szereted kamaszkorú gyermekeidet, még nem jelenti azt, hogy ne utálnád őket."

Ez nyilván egy szolidabb "utálat", inkább bosszúság, düh valami marhaság miatt, én nem is nevezem utálatnak, itt is inkább csak poénkodnak. De lehet, hogy valaki szolidabban értelmezi a szót.

Igazi utálatot szerintem igazi anya elég ritkán érez, ahhoz valami elképesztően brutális dolog kell s az sem biztos, hogy hat. Sok negatívat lehet érezni, de utálni valakit... Tartok tőle, hogy sokunk arra élből eléggé alkalmatlan. El nem tudom képzelni, hogy bármelyik családtagomat valaha is utáljam, nekem ez a szó nagyon erős dolgot jelent, ahogy azt szerintem kell.

Az utálat az egy tartos negativ érzés szerintem anya gyerek kapcsolatban ilyen nem létezik, nem létezhet,egy gyerek képtelen olyan negativ lenni, hogy utálják.a játék, a szeretet a mindenük, a lételemük. Ebbol indul ki minden hogy pl ő nem öltözni akar, stb.

Kiakaszto dühöt, tehetetlenséget már éreztem. Amikor pl ovi után kimerültségben nincs önkontroll. A-bol B-be eljutni létezhetetlen egyenes vonalban egyenletesen vele. Cikk cakkban haladunk, minden hobuckánál, biciklitárolonál, tűzcsapnál, autoszalonnál, jégpocsojánál, eresznél megáll, 17 kilos gyereket ugye cipelni nem tudsz, könyörgés, együttjátszásra sem lesz irányithato, munka után ezt az egészet a hátad közepére sem kivánod, pláne ha éhes faradt vagy pisilned kell es közben minden más anya lazán elsétál melletted a gyerekével aki értelmesen közlekedik anya kezét fogva mint a nagykönyvben és ezt kb minden nap lenyomod. Hamarabb fogok megőszülni szerintem.