Miért van ez a hisztéria az egzisztencia körül a gyerekvállalásnál?

Felmerült pár kérdés, hogy ki ,,mire" vállal gyereket.

És majdnem mindenki azt írja, hogy külön szoba kell minden gyereknek, meg isten őrizz, hogy egymás ruháit (vagy akár csak a ruháik egy részét) hordják, illetve ne legyen kitörölve a kis fenekük.

Értem én, hogy mindenki a legjobbat akarja a gyerekének, de nem veszik észre, hogy ezzel ártanak a legtöbbet?

Vegyük azt, hogy a régi családokban 8-10 gyereket vállaltak, nem 35 évesen szülte meg az anyuka az elsőt, mert hűdenagy egzisztencia kellett, hanem 20 évesen és aztán jöttek szépen sorban a testvérek. Dédnagyapámék 13-an voltak testvérek, ebből 6-an egyetemre jártak, de a többi se halt éhen.

Tényleg nem éltek nagy lábon, nem jártak Balira nyaralni és nem kellett ájf¤s minden gyereknek. De ismerték az élet igazi értékeit, tudták mi az a tisztelet, tudtak viselkedni, ami a mai gyerekek nagyon kis részéről mondhatni el! A testvérek által megtanulták azt, hogy ne legyenek önzőek, hisz mindent meg kellett osztaniuk, gondoskodást, türelmet, szeretetet adtak és kaptak!

Miért nem azokkal a dolgokkal foglalkozunk, amelyek igazán fontosak, miért hagyjuk, hogy a nagy pénzhajhászásban kifolyjon a kezeink közül az élet?