Miért van ez a hisztéria az egzisztencia körül a gyerekvállalásnál?

Ja csak amikor meglátja a másik gyereknél, hogy neki szebb, jobb játéka, akármije van, akkor ő is azt akar, mert ilyenek a gyerekek.

Külön szoba, meg alap szükséglet, magánszféra, főleg külön nemű gyerekeknél!

Úgy szeretem ezt, hogy mindig úgy állítjátok be, hogy akinél van pénz, és megkapja a márkás ruhát, drága játékot, annál nincs szeretet, és nem törődnek vele. De, képzeljétek, nagyon sok jómódú családba született gyerek megkapja azt IS. Nem csak a szegények szeretik a gyerekeiket, bármilyen hihetetlen.

Amúgy én pl. vehetnék a lányomnak márkás ruhát, de nem veszek, mert kinövi pár hónap alatt, feleslegesnek tartom. Ennyi idő alatt el se rongyolódik, ezért a minőség is annyiban szempont, hogy pamut ruha legyen, ne valami műszálas szar. Vásárolok pepcóban, auchanban, kikben is ruhát, ha látok épp jókat. Százezres játéka sincs, olyan van, amivel tudom, hogy játszani is fog. Cipőben viszont nem valami kínai boltos háromezres szart adok rá, hanem megveszem tizenezerért azt, ami nem cseszi szét a lábát, megyünk egy csomó helyre, olyanra is, ami nem fizetős (kirándulni itt a hegyre pl.) és olyanra is, ami fizetős (állatkert mondjuk).

Szóval annyira nem fekete-fehér ez, hogy akinek van pénze, az ész nélkül szórja, és amúgy szarik a gyerekre. Mi pl. nagyon sokat vagyunk együtt, a munkánk is elég családbarát, én home office-ozok, a férjem napokat van itthon, mert 24-ezik. És nem, nincs sanyarú gyerekkora annak, akinek nincs saját szobája, de aki rosszul élte meg a közös gyerekszobát, nyilván nem tartja jó dolognak, és hajt arra, hogy az ő gyerekeinek ne így kelljen felnőni.

23 évesen két év munkaviszony... Hmm. Szóval 21 évesen neked már 2 diplomád volt. Értem. Ezek szerint valamelyik indiai csodagyereket tisztelhetjük benned, aki 15 évesen már egyetemre járt? :D Vagy egy kamugépet akinek a "két diplomájával" nem sikerült egy 2 szobás lakást sem összehoznia, és most ki van akadva, mert rokonok és a barátok szóba hozták, hogy esetleg nem kellene ebbe egy harmadikat is besikeríteni?

Én 28 évesen vállaltam az első gyereket - 23 évesen nekem is volt 2 év munkaviszonyom (igaz diploma csak egy :D ) csak épp tudtam, hogy nem éppenhogy akarok tengődni, és ehhez tennem is kell. 5 évvel később volt kertes ház, volt home office, volt sok pénzünk ha bármi baj beüt és képzeld csak, én is szeretem a gyerekeimet, mit több, a sikeres home office munka miatt 3 év után is itthon leszek nekik. Fel nem bírom fogni ezt a GYIK-es felfogást, hogy aki jómódú az biztos szarik a gyerekeire és azoknak milyen szörnyű sorsa van...

Egyébként, csak hogy tudd, szerintem ha boldogok vagytok akkor ennyi a sztori. A fentieket csakis és kizárólag azért írtam meg neked, mert TE támadtál, te turkálsz más pénztárcájában és te akarod magadat azzal igazolni, hogy másokat leminősítesz.

Régen a családok mini gazdaságot jelentettek, önellátok voltak jóformán, azért kellett a sok gyerek. Libát, malacot ellátni hajnal 4-től.

Ma a családok megélhetése a munkáltatóktól függ, a gyerek a luxus kategória jóformán.

Az" egzisztenciális hisztéria" a megélhetés veszélye miatt van.

Akik magukat sem tudják fenntartani, miért kényszerítenek bele másokat is.

Ahogy a szegényebb családokat elnézem, folyamatos a gyerekek iskolakerülése, a börtönből ki be járás természetes, a karrier nekik a közmunkát jelenti és hogy boldogok e? Lehet. De ugye kinek mit jelent a boldogság.

Amikor a 10 évest csak az érdekli mivel húzza le a szomszédot és mit kérincséljen össze, az neki a boldog gyerekkor illuzioja csak szerintem. Azt sem tudják mi a norma.

Egyszer vissza is kérdeztem egy ilyen kisgyerektől, hogy ez a nagy terv, egész életedben kérincsélni fogsz másoktol? Elgondolkodott, és kiderült, semmi jövőképe nincs. Azt sem tudja hogyan lehet máshogy megélni.vagy egyáltalán azt, hogy máshogy is meglehetne élni.

Mikor legközelebb találkoztunk, csak felismert, nem beszéltünk, kiröhögött és elszaladt. Lehet neki ez boldog gyerekkor, az én szememben szánalom.