Miért van ez a hisztéria az egzisztencia körül a gyerekvállalásnál?

Hat nezd, nekem csak egy testvérem van, de nagyon rossz volt úgy felnőni, hogy nem volt külön szobám. Anno megfogadtam, hogy akkor és annyi gyereket vállalok, amennyinek külön szobát tudok biztosítani. Használt ruhát se kap, mert azt is utáltam és nem lesz olyan, hogy nem mehet el valahová, mert nincs rá pénzem.

Regen is volt, aki a semmire szült, ma is van. Mondanám, higy magánügy, de nem az, mert azokat a gyerekeket is el kell tartania valakinek és ha a szuleiknek ez nem megy, akkor az állam segélyeket ad, az pedig a mi pénzünkből van finanszírozva.

ÉS hány évesen szülted?

Mekkora lakásba? Saját? Albi? Örökölted?

Dolgozol? Párod dolgozik?

Mesélj, ha te is bele akarsz mászni más életébe, akkor mond, te hogyan élsz.

"Azért remélem nem hiszitek azt, hogy ahol közös szoba van, ott nyomorognak!"

Nem, mi se voltunk szegények, mondjuk jól se éltünk, de nem volt gond a mindennapi megélhetés, meg néha valami plusz. Ettől még szar volt nekünk a tesómmal a közös szoba, nagyon.

De ahol van 5-6 gyerek egy szobában, mert nincs pénz nagyobb lakásra, az azért szerintem már nyomorgással is jár. Ennyi gyereket átlagos fizuból etetni is nehéz, nemhogy egyéb dolgokat megadni nekik.

21

Az mind szép és jó, hogy minden gyereknek külön szoba=boldog gyerekkor, de akkor minden gyereknek rossz sorsa van, boldogtalan gyerekkora, ha a testvérével van egy szobában? Ez már gyerekkínzásnak minősül? :D Persze jó ha van, vitathatatlan! De pl én is 2 tesómmal voltam egy szobában és eszembe se jutott soha, hogy ez baj lenne... Nem zavartuk egymást tanulásban, aki egyedül akart lenni mindig talált helyet (nem a budin :)), volt egy kis nappali leválasztva az előszobába, de szinte mindig üres volt, mert együtt volt a család.

A másik... Lakótelepen lakunk, 1,5- 2 szobás lakások és legtöbb családban 2,3 gyerek van. Nem panaszkodnak, nem depressziósak a gyerekek. Pár családnál már voltam, tök jól meg lehet oldani térelválasztókkal, gipszkarton falakkal, akár bútorokkal a külön rezidenciát a gyerekeknek.

Nem azt mondom így kell gyereket vállalni, de azt se mondom, hogy csak külön szobával lehet, ezt mindenki maga érzi, hogy jó és maga dönti el. És persze nagyon fontos a hozott tapasztalat, mert aki jól érezte magát a testvérével az bártabban teszi egy szobába a gyerekeit.