3 vagy több gyermekes anyukák akik nem dolgoznak milyen az életük?

Külföldön élek, itt sok az egy keresetű család, megengedhetik többen maguknak. Ettől még nem lesz valaki kevesebb. Szerencsére én is itthon tudok maradni a gyerekem öt éves koráig, és utána is csak részmunkaidőben megyek vissza.

Ettől függetlenül még egyetemet végeztem , ès 10 évet dolgoztam a szakmában. De most a gyerek fontosabb és ha megtehetem miért ne? Mire öt éves lesz, nekem még mindig van 30 évem a nyugdíjig.

Ellátni egy háztartást nem nagy dolog a XXI. században, minden automatikus. Ami hosszabb időt igényel, annak legtöbbje nem napi munka, hanem 2 vagy inkább 3. A gyerekek a különböző intézményekben legalább kora délutánig. Mit csinál anyuka otthon? Hát biztos nem tanul....hiszen azért tanulunk, hogy kapjunk egy végzettséget, ami a jó munkahoz kell. Nekem be ne mesélje már senki, hogy tanul háztartásbeliként!

Új hobbi: ez időkitöltés. Pont azért, mert nincs tennivalója egész napra, ezért korongozik meg ki tudja mit csinál. Pótcselekvés.

Ami érdekes, hogy mindig minden haztartásbeli puffogtatja az önkénteskedést meg nyelvtanulást, de valójában EGYIK SEM csinálja! Mit csinál? FB-ra oszt meg 186 "anyavagyok.hu" poénkát meg "mamiknapjai.hu" vicces mémet, vagy elmegy a pasi keresetén kapott kocsival futni a közeli erdőbe, hazafele meg benéz a DM-be meg Orsay-ba shoppingolni. Hány háztartásbeli van itt aki önkéntes (és nem csak szeretne)? Na ŐKET becsülöm! És hány tanul? Mit? Gondolom egy sem. Mert gépezik, netezik, receptet keresgél, sorozatot néz és fut vagy még azt sem. Aztán kikéri magának hogy ér annyit, mint aki napi 8-10 órát dolgozik azért, hogy mindent megadhasson a gyerekeinek. És hogy jó példát mutasson.

Igen, ez teljesen attól függ, hogy ki milyen célból marad otthon. Van aki csak azért mert lusta, de van aki azért hogy embert faragjon a gyerekéből.

Édesanyám otthon volt velünk gimis korunkig. Hihetetlenül jó volt, hogy mindig lehetett rá számítani, nem kellett rohangálnia sehova. Nem jártunk bölcsibe se oviba, nem volt rá szükségünk. Mire hazaértünk a suliból kora délután, anyukám várt ránk ebéddel, kipihenten, tiszta lakásban. Együtt tanultunk, játszottunk, rengeteget foglalkozott velünk, mindegyikünkön meg is látszik. És mire apukám is hazaért, már minden kész volt és tudtak kettesben is lenni. Hidd el, nagyon jó volt így felnőni és édesanyám is élvezte, nyugodt életük volt és a házasságukat sem szedte szét, sőt. Pedig egy diplomás, okos, tanult nő, mégsem érezte "rangján alulinak" ezt az életformát.

Én is ezt csinálom, holott diplomás vagyok és programozóként dolgoztam, nem vagyok egy hülyegyerek. Nekünk ez így jó és nem értem mások miért akarnak ebbe beleszólni.

Azért van igazság a 72%-osban is, még ha nem is mindenkire igaz.

De sokszor anyuka nem csinál otthon semmit, csak elvan, fb-n lóg egész nap, egyszer lemegy a játszóra és kész.

Persze, h van igazsága abban, amit a 72-es írt, de süt az írásából a düh és az agresszió, néhol nem is értem, hogy mire gondolt és igaza van valamelyik válaszolónak talán az irigység is.

Nálunk anyósom volt háztartásbeli, kb. mint az egyik válaszolónál. A gyerekei imádták, h otthon volt és a mai napig (így felnőtt fejjel) is emlegetik, h sokat köszönhetnek neki és ennek az életformának. Persze lehet itt a 21. századi nőt játszani, anya, feleség, karrier és a többi szerepet összefésülni, de ennek előbb utóbb valami vagy valaki a kárát látja.

Száz szónak is egy a vége, minden család maga dönti el, hogy neki mi a jó, mi a kényelmes.