Gyermekes Hölgyek! Mikor volt jobb nektek, mikor voltatok boldogabbak, amikor még nem volt gyermeketek, vagy már anyaként?

Nehéz összehasonlítani a kettőt. Két külön életről van szó. Én minden újtól féltem az életemben: amikor először kellett iskolába mennem, a vizsgáktól vagy amikor elvesztettem a szüzességemet. A gyermekvállalástól is féltem, hogy képes leszek-e kihordani a babánkat, hogy jól fogom-e tudni felnevelni stb. Minden ismeretlenen átestem, amitől korábban féltem, s szerintem egész jól. Ma már két szép huszonéves lányom van.

Visszatérve a kérdésre, igen, a terhesség és gyereknevelés sokkal több színt hozott a mindennapjaimba, megtöltötték szeretettel az életemet, s igazi értelmet adtak neki.

Sokkal boldogabb lettem a gyermekvállalás által, mint amilyen előtte voltam.

65 éves anya

Nekem meg nem szuletett meg a babam, de bizonyos szempontbol pont ezen a kerdesen gondolkodtam reggel es arra jutottam, hogz eddig elegedett voltam az eletemmel, azzal, hogy eljartunk viszonlag surun bulizni a baratokkal, mindig az foglalkoztatott, hogy ruhakat vasarolgassak, masnap mit vegyek fel, milyenre fessem a kormom, milyen sminket probaljak ki, szortam a penzt a smink cuccokra, meg van legalabb 200 sima lakkom, 50 gellakkom, komplett manikuros keszletem, meg sminkesnek is elmehetnek, annyi szarsagot osszevasarolgattam. Teljesen jol szorakoztam, boldog voltam ezektol a dolgoktol. Most, hogy terhes vagyok, nem is ertem a korabbi onmagamat! Hogy lehetett fontos nekem ez a sok felszines dolog? Komolyan tortem ezen az agyam reggel! Ezek utan is erdekelni fog, hogy csinosan oltozzek fel, adni fogok magamra, de ugy erzem, hogy az, aki a terhessegem ota lett belolem, koszono viszonyban sincs a korabbi lannyal, aki voltam...

lehet, hogy nem teljesen kapcsolodik a kerdeshez es ebbol nem feltetlen kovetkezik, hogy szules utan is ezt fogom erezni, de en szinte biztos vagyok benne, hogy eletem legszebb es legertelmesebb evei most kovetkeznek :)

Sokszor vagyodom a gyermek nelkuli, korabbi eletemre. Szabad voltam, azt es akkor csinaltam/csinaltuk amikor akartam/-tuk. Mar a varandossag alatt is, de 14 honapja, amikor megszuletett a kislanyunk, tobbszor megkerdeztem mar magamtol, hogy biztos ezt akartam -e... Neha bortonkent eltem meg ezt a helyzetet, plane, h szinte mindent egyedul csinalok.

Aztan eszembe jut, mennyire vagytam ra, h legyen gyermekunk. Ugy gondolom, a belso oszton mindennel erosebb, azaz, a kezdeti nehezsegeken majd csak tulleszek.

Gyonyoru, imadni valo, kedves, baratsagos kislanyom egyetlen mosolyatol is elolvadok😊. Es ugy erzem, pozitiv iranyba valtoztam az Anyasaggal, minden nehezseg ellenere.

Egy szo, mint szaz, imadtam az "elozo" eletem, vagyom is neha ra, viszont mar nem tudnam elkepzelni a kislanyunk nelkul, akar mennyi lemondassal is jar. Erdekes erzes ez.

Màr nem is emlékszem milyen volt gyerek nélkül(11év azért sok).

De szerintem nem lehet igazàn összehasonlìtani. Hiszen ugyanannyi idősen nem lehet gyerekkel meg gyerek nélkül is lenni.

De ha körbenézek az ismerősi körön,ki hogy él a velem kb egykorúak közül akiknek nincs gyereke.... Hàt nem szeretnék egyedül lenni vagy pàrban gyerek nélkül. Nekem màr nem megy az éjszakàzàs, àllandó pörgés,pàrkeresés, éjjel nappal meló stb... Szàmomra sokkal többet jelent amikor megölel vmelyik gyerek vagy csak összebújunk egy vasàrnapi matinére és ìgy 5en elfoglaljuk az egész franciaàgyat :-D Üres lenne az életem a férjem és a gyerekek nélkül.

Nekem most jobb.

Gyerekkel. És ezt tök őszintén mondom.

Én pont nem úgy élem meg a dolgot, hogy be vagyok zárva és csak gügyögök egész nap. Sokkal aktívabb vagyok, több a programom, mert a kislányommal járunk egy csomó helyre (babaúszás, baba-mama klub, torna, pár anyukával összebarátkoztunk és valamelyikünknél rendszeresen bandázunk stb). Ő ezeket nagyon szereti, egész piciként is imádta a vizet, a többi helyen nagyon jól elnézelődött, most másfél évesen már szeret játszani a többi gyerekkel is. Én meg ugye társaságban vagyok, nem otthon savanyodok be.

Korábban kelek, tehát több mindenre van időm, sokkal jobban rendet tartok, gyakrabban főzök a gyerek miatt, mint régen. Azelőtt ha nem kellett dolgoznom, sokszor nem csináltam semmi érdemlegeset, csak döglöttem egész nap, most már nincs ilyen. Igényem is lett arra, hogy mindig csináljak valamit, lettek új hobbijaim, amikkel foglalkozom, ha a lányom alszik. Dolgozom mellette itthonról (előtte is home office-ban nyomtam), úgyhogy még csak ki sem estem a munkából.

Összességében sokkal tartalmasabb az életem, értelmesebb dolgokat csinálok, lettek új barátaim is (a régiek nagy része is megvan). A házasságom nagyon jó, a lányomat imádom, nagyon élvezem a babás/kisgyerekes időszakot. Nekem határozottan jobb így.

29N