Adtatok pofont vagy ütöttek a gyereketek fenekére nevelőcélzattal? Ha igen, akkor nem féltek a börtönbüntetéstől, hogy feljelent valaki? Esetleg a kamasz gyereketek jelzi az iskolában?

4 és 2 évesem van, bizony volt már, hogy ráütöttem a kezükre vagy a fenekükre. Nem vagyok rá büszke, de mikor ha a fejem tetejére állok sem érti meg, hogy ne másszon az ablakba, ne a konnektorral játszon, ne lökje el direkt a másikat, akkor végső elkeseredésemben és dühömben rácsaptam. Nem sokszor, nem félek, hogy feljelentenek, de attól félek, hogy nem tudom megvédeni a veszélyektől. Volt már nagy esése a kicsinek nemrég, azóta úgy vagyok, hogy inkább ráüssek egy kicsit, minthogy mégegyszer ilyen történjen.

Igen, popsijára, kezére csaptam rá, de sosem erősen. Aki ezért fel akarna jelenteni, azt körberöhögném...

Én még nem, nem is tervezem. Még csak 2,5 éves a lányom, olyan nagyon nem tette eddig próbára a türelmemet. Vagyis próbálkozott vele, de türelmesebb vagyok, mint gondoltam magamról :D Az alapelvem az egyébként, hogy soha nem ütöm meg, én úgy gondolom, hogy az a tehetetlenséget jelzi. Aztán remélem, hogy sikerül is betartanom. Én kaptam gyerekként néha, tényleg így nevelő célzattal, szóval nem voltam agyba-főbe verve, de nem nagyon érzem, hogy lett volna értelme.

Szép is lenne ha börtönbe kerülne a szülő mert a gyereke fenekére csap, vagy mert add neki egy kiérdemelt nyaklevest. Persze egy egy fenékre verés vagy pofon nem egyenlő azzal hogy rendszeresen vernek egy gyereket. De néha igen is kell ha már nagyon átlépik azt a bizonyos határt. Ha úgy hozza és volt már rá példa akkor bizony nyilvánosan is oda csapok. De ráhagyni hogy szemtelen legyen vagy egy boltba rohangásszon biztos nem fogom.

Azért az exed elbeszélgethetne egy pszichológussal, hogy vajon az a 2 pofon ártalmasabb a gyereknek, vagy az, hogy büntetőeljárást indít ellened, mert megmondom, hogy amíg az előbbire talán már nem is emlékszik a gyerek, az utóbbi olyan mély lelki nyom lesz neki, ami majd szépen gyűrűzik tovább kőkemény életvezetési problémákban.