Furcsa a lányom viselkedése?

A középiskolában sokkal sz-metebbek tudnak lenni, mint általánosban. Tapasztalat. Én visszahúzódó, mimózalelkű voltam, sokat álmodoztam és néztem a felhőket, így menekültem a sok bántás elől. Ráadásul engem is nagyon későn, kb. 18 éves koromban kezdtek el érdekelni a fiúk.

Annyi a különbség a lányod és köztem, hogy én nem voltam szép kislány, mert anyám mindig fiús frizurát vágatott, és ez szintén nem segített abban, hogy önbizalmam legyen, és mondjuk ennyire művészi se voltam. Érdekelt a zene, rajzolás, de valszeg nem olyan mélyen, mint a lányodat.

A lényeg, hogy én az álomvilágba menekültem, a rajzolásba, a természetbe. Barátaim sem igazán voltak.

Saját példámból kiindulva, mostani fejjel, hogy nekem mi tett volna jót, mitől lett volna önbizalmam, elég összetett dolog. Nem elég csak egy iskola váltás, nem elég csak a pszichológus. Ez egy sokkal összetettebb dolog.

Igazából, ha amúgy mentálisan egészséges a lányod, akkor ne megváltoztatni akard, hanem fejleszteni, hogy ő a különlegességével hogyan tud érvényesülni, hogyan tudja alkalmazni a mindennapokban, tudja azt fegyverként használni/megvédeni magát.

Lécci vidd másik suliba... Engem is bántottak... A szüleim és a tanárok nem tettek semmit. 16 éves koromra már egy roncs lettem, aki vagdosta magát.

Most 33 vagyok, van egy férjem, gyerekem, nincsenek barátaim, de van körülöttem egy világ, amiről úgy vélem, mindenki utál.

Aggyal sikerült felfognom, hogy ez valszeg nem igaz, de a sérelmek miatt nem tudom elhinni.

Vidd el, mielőtt késő....