Negy eves lanyom viselkedese kezd kiboritani. Mit tegyek?

Hercegnős korszakát ki fogja nőni. A hisztit, csapkodást, majomkodást nem kell ráhagyni.

Ha hisztizik akkor meg kell neki mondani, hogy ez itt nem az óvoda, itt nem ér el semmit a hisztivel. Ha nem fejezi be, akkor bemegy a szobájába, és kijöhet ha befejezte a hisztit. Ha nem hallgat rád, akkor felkapod, beviszed a szobába, és kijössz. Nyilván a gyerekszobában nem érheti baleset, így nyugodtan rá is csukhatod az ajtót. Pár ilyen szobába zárás után rájön a hisztivel semmit nem ér el.

A csapkodást nem igazán értem. Téged csapkod, rád üt? vagy csak csapkodja a kanalat az asztalhoz?? Mert ha téged csapkod, akkor igenis fogd le a kezét, és határozottan meg kell tiltani, hogy bárkire is ráüssön. Ha nem fejezi be, akkor tessék a kezére csapni. Ettől még nem leszel gyerekverő szörnyeteg, de legalább határozott vagy. Tárgyakkal való csapkodást is le kell állítani. Hasonlóképpen mint az előbb ki veszed a kezéből, és tiltod. A majomkodást lehet lazábban is kezelni. Ha majomkodik mond, hogy ha nem fejezi be, akkor kis majomnak fogod hívni. Nem fog neki tetszeni, így abba hagyja a majomkodást is.

A gyerekeket 3-4-5 éves korban lehet a legjobban nevelni. Ti vagytok a szülei, mondhatjátok neki hogy NEM, NEM SZABAD, FEJEZD BE!.. Ráüthettek a kezére, adhatok büntetést neki. Ezekből a tiltó szavaktól fog a lányod tanulni. Nem kell mindent ráhagyni a gyerekre. Attól, hogy tiltjátok, nem engeditek, még jó szülők lehettek..

Az előző ráérzett a lényegre. Csupán picit korrigálom:

4 éves kortól tartom megfelelőnek az általa javasolt szülői attitűdöt. Az előző beíró esetleg picit kevésbé van képben arról, hogy a kisgyermekek egy részénél a dackorszak akár a 3. életévig is eltarthat, sőt, akinél már vége, rájuk is jellemzőek még a 4-6 évesekétől eltérő életkori sajátosságok is, melyek miatt egyénfüggően részben eltérnék az előző beíró által említett hozzáállástól - hangsúlyozom, a 4 év alattiak egy része esetén! (A 3. életév tehát bizonyos szempontokból tipikus átmenetet jelent a többségnél.)

De 4-6 évesekre nagyon is megfelelő hozzáállás, ilyen esetekre, melyeket az előző tanácsolt! És valóban a legkönnyebben nevelhetőek a 4 évesek, még az 5-6 évesek is meglehetősen formálhatóak. Tehát ellenben a 3 évesek esetén átmenet jellemző számos szempontból, sok 3 éves gyermek még más módon nevelendő, és nehezebben formálható még! Van, akit hasonlóan lehet nevelni, mint a 4-6 éveseket és van, akit még úgy, mint az legtöbb 2 évest - ha tehát 3 éves gyermekről van szó.

A kedves kérdező gyermeke 4 éves, csupán kiegészítettem válaszom az előzőével. Ismételni meg nem lenne értelme az ő szavait, a 4-6 évesekre ráérzett, mit célszerű tenni ilyen esetben.

Az előző vagyok, csupán annyiból eltérő továbbá a meglátásom, hogy én minimalizálom a nevelés során a büntetések fajtáit: csupán ignorálok (bizonyos esetekben nem mutatok figyelmet), valamint adott esetekben megvonok, de sosem alapvető dolgot.

(Tehát ételt, vizet, szeretetet, általában játéklehetőséget és hasonló alapvető dolgokat: sose szabad tiltani, ezt a biztonság kedvéért hozzáteszem, nehogy valaki félreértse.)