Akinek nagyon féltékeny, irigy volt a gyermeke a tesó előtt, hogyan viselte a kicsi érkezését? Változott a viselkedése?

Az én nagyobbik fiam is ugyanilyen volt!Ő 2 év 9 hónapos volt mikor megszületett az öccse!Ő se nagyon adott oda semmit a játékaiból ha jöttek hozzánk más kisgyerekes ismerősök.Ő is nagyon Anyás volt!Rengeteget foglalkoztunk vele!

Jelentem imádja a most 10 hónapos öccsét!Soha nemb ántotta,ütötte-vágta,nem volt soha hatalmas hiszti hogy anya csak velem foglalkozz!Persze néha van hogy azt mondja tedd le a kistesót velem játsz de szépen elmagyarázom neki,hogy most éhes ennem kell neki adni de utánna megyek veled játszani!Viszont utánna be is tartom a szavam!

Amikor elkezdett kúszni-mászni felállni a kicsi persze el -el veszegette a nagy játékait de valahogy mindíg megoldottuk úgy hogy nem lett belőlle sírás!persze a kicsinek sem engedek mindent azért mert ő kicsi és minden jár neki!Ha a nagy játszik a dömperrel és a kicsi el akarja venni akkor igenis elviszem a kicsit onnan,elterelem a figyelmét!De volt olyan is hogy a nagynak mondtam,hogy most nem-e odadná neki azt a kisautót te me játsz a másikkal!Van hogy odaadta van hogy nem,ha nem akkor mondom neki,hogy jó de akkor add oda a kicsinek azt a másikat amivel te most épp nem játszol és azt odaadja!zóval valahogy még eddig mindíg sikerült megoldani!

Rengeteg szeretettel,türelemmel,odafigyeléssel,empátiával meg lehet oldani és nem törvényszerű,hogy ilyen legyen a tesójával is!

Ajánlom figyelmedbe ezt a könyvet,nagyon jó:

[link]

Bár az én nagyobbikom sokkal kisebb (2 éves volt amikor szültem), de nagyon féltékeny típus volt. Minden kellett neki ami a másé és ment a hiszti, ha nem kaphatta meg. A férjem meg sem ölelhetett a jelenlétében, a pusziról meg ne is beszéljünk...

Aztán tett egy majdnem 180 fokos fordulatot. Igaz még néha van olyan, hogy "enyéééééém", de a legtöbb dolgot megosztja vele és már nem féltékeny senkire.