A lelked legeslegmélyén melyik gyerekedet szereted egy hajszálnyit jobban? A legnagyobbat, mert ő az első? Ha van, a középsőt, mert nem olyan nagy még, de nem is annyira kicsi már? A kicsit, mert még olyan pici?

A tudat alatt lehet, hogy van némi megkülönböztetés a szülő részéről. A baj akkor van, ha ez tudatos.

Az emberek többsége a jól kezelhető, kedves...stb gyermekeket szereti jobban és nem azt, akivel sok a baj, és idegileg kimerítő. Két testvér is lehet szöges ellentéte egymásnak. Nekem egy van, vagyis a kérdésre csak ötletelni tudok. Az is igaz, hogy ha a nagyobbacskák mellé kicsike érkezik, nagy figyelmet kap...és ez érzékenyen érinti a többieket. A figyelem megvonás a többiektől is egyfajta tudatalatti megkülönböztetés. Akár bevallják, akár nem. Én ahogy a környezetem látom és tapasztalom, igen, van kimondatlan, szinte alig észrevehető különbség a figyelemben és kedvelésben. De ne várd itt ,hogy bárki is elmondja neked, hogy... az emberek nem ilyenek és inkább leszóló megjegyzéseket fogsz kapni. Ha ezzel állsz szembe,mármint téged érint ilyen vívódás, arra vigyázz, hogy ezt tartsd kontroll alatt.

A legnagyobbat,mert komoly tanulási nehézségekkel birkózva érettségit és szakmákat szerzett és dolgozik.

A középsőt,mert,bár fiú,de kívül-belül én vagyok.

A kicsit,mert egy igazi ajándék.

3fiam van- de úgy mondanám, hogy a szívem csücske a középső, mert nagyon kis súllyal született, kórház, infúzió... olyan kis elesett és védtelen volt ott az inkubátorban, hogy beleégett az agyamba az a látvány és vele kapcsolatban mindig azt érzem, hogy őt kell legjobban védenem, óvnom.

De mind a három gyerekemet nagyon szeretem, sosem teszek különbséget köztük.

A nagyot az okossága, és a gyönyörű, érzékeny kis lelke az empátiája miatt imádom.

A középső olyan kis életerős (meghazuttolva azt, hogy hátránnyal született), imádnivaló lénye van- mindenkit elbűvöl. Okos kis megfigyelő, igazi középső gyerek.

A kicsi meg egy különleges kis ajándék. Kezdve ott, hogy váratlanul jött, senkire nem hasonlít a családból- mintha kaptuk volna ŐT! :) Igazi ajándék, egy aranyos levakarhatatlan kismajom, aki sosem hagyja nyugton a két bátyuskáját.

MÉg annyit, hogy bár a szívem csücske a középső, ő a legkeményebb dió is, vele veszekszek és kiabálok a legtöbbet...a dackorszak, a szobatisztaság, a cumikérdés, stb.- mind vele volt a legnehezebb. tényleg ő akar legjobban kitűnni. Se nem kicsi-se nem nagy. Valamiben muszáj, hogy ő legyen az első.

Tűzbe mennék bármelyikért. :)