Szerintetek a mai világban van esélye 20 éves anyának?

Látom, mindenáron azt akarod kihozni az egészből, hogy el voltunk tartva. "Otthon" laktunk, a MI otthonunkban, ami tortenetesen albérlet volt, amit én fizettem, ez nálam evidens volt, nem maradtam volna felnőttként a szülő házban. Amikor dolgoztam, de a gyerekem bölcsiben, majd oviban volt, a szüleim csak alkalmanként vigyáztak rá, tekintve, hogy a mai napig dolgoznak ok is.

Nézd, sajnálom, hogy neked nem úgy jöttek össze a dolgaid, ahogy szeretted volna, de ettől még más erőfeszítése nem ér kevesebbet. Én tényleg kevés segítséget kaptam, nem semennyit, de nem is sokat. Hála az égnek, mindig el tudtam érni, amit szerettem volna, megtalaltam a módját, és ebben sok munkám van.

Nem azt akartam kihozni belole hogy el voltatok tartva mert otthon laktatok, most te nem figyeltel az en elozo valaszomra.

Tegyuk fel, nem lakhattal volna otthon, es nem lettek volna szuleid, akik vigyaznak a gyerekre alkalmankent sem, mondjuk mikor beteg, vagy mikor takaritasi szunet van az ovodaban 6 hetig es neked attol meg dolgozni kell. HOgy oldottad volna meg? Nem olyan aprosag am ez.

Annyit akartam belole kihozni hogy sokan minimalis segitsegnek veszik a szuloi tamogatast holott nem az.

Azt mondod hogy alberletben laktak a szuleid is, es a te reszedet te fizetetted. Nos akkor elekerulte a figyelmedet amit en irtam, hogy nekem meg ez a lehetoseg sem volt meg. Mivel szuleim nincsenek, es nem tudtam betarsulni senkivel, mivel nem akart senki velunk kozosen egy alberletbe menni, ergo egy teljes lakast kellett berelnem, ami miatt foallasban kellett dolgoznom. Csakhogy meg annak a bere sem volt eleg, hogy lakasra es kajara is jusson, nemhogy tanulni. Csak akkor tanulhattam volna, ha kollegiumba megyek es a gyereket pedig atmenetileg intezetbe adom. Nos erre persze hogy nem voltam hajlando. Tehat az, hogy tudsz hol lakni a gyerekkel kulcs fontossagu, mert ha nem, akkor nem jarsz egyetemre, hanem latastol vakulasig gurizel hogy legyen teto a fejetek felett.

Arra szeretnek pusztan kilyukadni, hogy ne mondja az hogy egyedul csinalta vegig, aki nem egyedul, mert a szulei tamogattak, biztattak es mellesleg tetot raktak a feje fele - meg akkor is ha a lakberbe be kellett szallnia - mert a ketto nem ugyanaz.

Olyan mondja hogy egyedul csinalta vegig aki:

-20 eves kora elott szult (mondjuk a kor nem szamit, de a lenyeg az hogy onhibajan kivul nem tudott tanulni elotte)

-nem voltak szulei, vagy nem alltak melle

- a gyereke apja nem allt melle, vagy ha igen, akkor rovid idon belul (max ket ev) elhagyta ot

-es senki nem karolta fel

Arra lennek kivancsi, vegzett-e egyetemet az aki a fent felsorolt kategoriaba esett? Aki igen, az irjon ide, nagyon kivancsi vagyok hogy hogy csinalta, es megemelem elotte tenyleg a kalapom.

Es nem kell sajnalni, kulfoldon elek es jol elek, leszamitva a borzaszto indulast.

Amugy elismerem hogy sok reszed volt benne hogy vegigcsinaltad es elerted amit akartal, de nem kellene magadat azokhoz hasonlitani, vagy inkabb egy kategoriaba sorolni, akik mogott nem volt sem szuloi sem egyeb tamogatas, mert nem fair. Es a kerdes feltevojenek pedig tudnia kell hogy mire szamithat, hogy a "gyerek mellett is lehet" nem vonatkozik egyenloen mindenkire.

"Olyan mondja hogy egyedul csinalta vegig aki:

-20 eves kora elott szult (mondjuk a kor nem szamit, de a lenyeg az hogy onhibajan kivul nem tudott tanulni elotte)

-nem voltak szulei, vagy nem alltak melle

- a gyereke apja nem allt melle, vagy ha igen, akkor rovid idon belul (max ket ev) elhagyta ot

-es senki nem karolta fel "

Ugyan 20 éves korom elött két HÉTTEL szültem, de remélem, ez még belefér.

Ekkor végeztem el a második szemesztert az egyetemen, utána két szemeszterre passzíváltattam magam.

Közben otthonról (albérlet közösen másokkal) elkezdtem fordítani több nyelvröl magyarra, ebböl lett némi bevételem, ezt a baba mellett minden további nélkül tudtam csinálni.

A gyerek apja nem volt mellettem, mert a családjával külföldre költöztek, mielött megtudtuk volna, hogy terhes vagyok, azaz sem az ö részükröl nem volt támogatás, sem a szüleimtöl - mivel csak édesanyám élt (özvegyen) akkor, és még két testvéremet kellett taníttatnia - középiskola aránylag kevés jövedelemböl, és ezen kívül kb 300 km-re élt tölem. (Mielött belekötne valaki, a szüleim jól kerestek, ezért mertek három gyereket vállani, azt nem tudhatták elöre, hogy egy balesetben apukám meg fog halni)

Az egy év letelte után a gyerek bölcsibe került, én meg levelezöre átmentem, és mellette ledolgoztam a napi 8 órámat szakirányú munkahelyen. Emellett a fordításokat továbbra is végeztem, így egy normális jövedelmem volt.

Ha a gyerek beteg volt, akkor vagy otthon dolgoztam egy-egy projekten, és csak pár naponta kellett bemennem a céghez, vagy egy babysitter volt vele nap közben, ha erre nem volt lehetöség.

A nyári szüneteket úgy tudtam megoldani, hogy még három másik egyedülálló anyával felváltva láttuk el a négy gyerek felügyeletét, a többire idöre meg maradt a babysitter.

Ebböl láthatod, hogy nekem tényleg nem volt segítségem, sem anyagilag, sem emberileg, és ugyan borzasztó nehéz volt mindent megszervezni meg megcsinálni, de meg lehet oldani, ha az ember hajlandó lemondani egy csomó kényelemröl.

Közben megszereztem a diplomámat, és ettöl ekzdve könnyebb volt, mert a jövedelmem észrevehetöen megemelkedett, külön lakást tudtam bérelni, a gyerek is átkerült óvodába, késöbb iskolába, azaz kevesebb gond volt vele, mert nagyobb és értelmesebb lett.

Azt nem bántam meg, hogy annak idején úgy döntöttem, megtartom a gyereket. Nem volt könnyü, de ha most, ezek ismeretében kellene újra döntenem, ugyanígy tennék.

Azt mondod hogy alberletben laktak a szuleid is, es a te reszedet te fizetett.

Nem ezt mondtam :D

Azt mondtam, hogy igen, otthon laktunk, a MI otthonunkban, nem a szüleim otthonában. Nekem akkor már nem az volt az otthonom. A saját alberletemben laktunk, amit én fizettem.

Ja, és a szüleim nem akkor vigyáztak a gyerekre, ha beteg volt, hiszen nagyszülő nem mehet táppénzre, a beteg gyerekkel én voltam otthon egyértelműen. Akkor vigyáztak rá, ha ők szerették volna unokázni, néha náluk aludt este és el vitték reggel oviba, de ennek közé nem volt ahhoz, hogy én dolgoztam, ez általában a szüleim és a fiam kérésére történt, de nem túl gyakran.

Olyan szempontból biztos szerencsés vagyok, hogy a fiam iskolás koráig nagyon kevésszer volt beteg, munkát ilyen miatt nem kellett kihagynom, igaz, vizsgáról viszont már csúsztam le betegség miatt, de ez ilyen. És ha a szüleim nem segítettek volna semennyit sem, akkor is találtam volna megoldást, mint ahogy így is kellett nem ritkán megoldást találnom ilyen olyan dolgokra.