Miért reagálnak az emberek rosszul ha elmondom, hogy most vagyok várandós a ötödik gyermekemmel és még nem dolgoztam munkahelyen, mert hivatásos anya vagyok?

1. vagyok

Én pl. az anyukámat nem azért tisztelem, mert megszült. Ő akart gyereket, a gyerek meg azzal jár, h meg kell szülni.

A tisztelet azért jár neki, mert nehéz helyzetben éltünk, sok dologról lemondott, hogy nekünk jusson, hogy nekünk több legyen, hogy tanulhassunk, hogy többre vigyük, mint ő.

Ő nem egy gazdag férfi csodapalotájába, sok pénzére szült, mint a kérdező, egyszerű kétkezi munkásember mindkét szülőm.

Jah, és soha, egyetlenegyszer sem kért magának tiszteletet, sose hallottam pampogni, hogy ez neki jár. Csak tette a dolgát.

Hát ilyen az én anyukám.

Kedves 1.

A hozzászólásom nem neked szólt,ugyanis,ha jól láttam,te sehol sem írtad szülés helyett,hogy potyogtat.

Dolgozó nő vagyok egy ovis és egy bölcsis gyermekkel. Úgy gondolom, anyának lenni az egyik legnemesebb szerep, az egyik legnagyobb kihívás, feladat az életben...akkor, ha ez a szerep a minőséget is jelenti. Óriási különbség van anya és anya között. Számomra tiszteletreméltó az az anya, aki igazán minőségi nevelést ad a a gyermekeinek, amely magában foglalja a személyiséghez illő odafigyelést, törődést, a minőségi idöt és figyelmet. Kétségeim vannak afelől, hogy mindez 5 gyermek mellett megvalósítható-e. Mivel nem ismerjük a kérdezőt, ezt nem tudjuk megítélni, ő tudja eldönteni magában, a szó legnemesebb értelmében vajon anya-e vagy sem. Ha az ötgyermekes főállású anya szétszakad, egy idegroncs a feladat súlya alatt, kiabál, morog, netalán üt, az számomra nem tiszteletreméltó, egyszerűen túlvállalta magát, nem mérte föl megfelelően a saját erejét.

Viszont egy dolgozó anyát sem tudok tisztelni, hogy, bár dolgozik, és nem esne kétségbe, ha egyedül maradna a gyerekkel, de egy kész idegroncs a munkától és a gyerekneveléstől, és szinte képtelen megtalálni önmagát a szerepek között.

Ha a főállású anya önazonos, és a legjobb tudása, szándéka szerint látja el a feladatát, jár neki a tisztelet, ugyanis szerintem egy valamit felejtünk el, amikor azt gondoljuk, a gyerek egy putriban is fölnő, nem nagy művészet, sem tudomány, hogy kis embereket nevelünk, akik minden erőfeszítésünket megérdemlil, hogy nekik a lehető legjobb legyen. Aki így áll hozzá a neveléshez, az az igazi ANYA, és az megérdemli az én tiszteletemet, a körítés nem számít.

Miért kellene tisztelni téged azért, mert anya vagy? Max akkor, ha JÓ anya vagy, bár személy szerint nekem ennyi nem elég, hogy valaki elnyerje a tiszteletemet.

Ha valakinek van egy, azaz 1 gyereke, akit viszont egyedül nevel, keményen dolgozik, és emelet jó anya, az tiszteletre méltó.

Neked van öt gyereked, akik mellett nem dolgozol. Hiába van öt gyerek, nincs mire fel tisztelnem téged, akkor sem, ha jó anya vagy. Tiszteljelek, mert nem vagy idegbeteg? Miért lennél az, ha eltartanak téged, és nincs semmire sem gondod? Nehéz lehet 5 gyerekkel bánni, de abból kettő már 16 éves, önálló. Nem olyan megterhelő elvinni őket oviba, iskolába, babázni, főzni és takarítani. Amig ők ott vannak, takaritasz és főzöl, ha haza jönnek, kicsit foglalkozol velük. Ezért tiszteljelek? Tényleg, nagyon megerőltető lehet.