Nem bántátok meg, h nem mentetek vissza dolgozni?

Az egyik barátnőmnek sikerült elmennie 4 órában. Náluk "csak" 2 gyerkőc van, az ő férje is sokat dolgozik, ott is messze laknak a nagyszülők.

Szerencsére olyan jó munkaerő volt, h közölte, ő innen vagy elmegy vagy 4 órában marad. Az utobbit választották. Szerintem így tökéletes, van ideje mindenre.

Az szerintem sem jó érv, h mi lesz velünk, ha apa lelép, meghal, lebetegszik stb. Szerintem ezt minden család megsínylené. az én környezetemben az az altalános, h a férfi jovel többet keres a nőnél, de ha nem így van, hanem mindkettő hazavisz egy átlagos jó keresetet akkor is nagyon hiányozna a kiesett jövedelem.

Nekünk pont erre van vésztartalékunk, ami egy olyan számla ami csak az én nevemen van és csak én férhetek hozzá. Ha bármi történne a fent felsoroltak közül a férjemmel, abból a pénzből pár hónapig kijönnénk, én meg természeseten keresnék munkát. (diplomás vagyok, de pont most gondolkoztam valami OKJ-s képzésen, amit saját vállalkozásként tudnék itthonról is csinálni)

De azt is vallom, h józanul, a lehetőségeinket mérlegelve a lehető legnagyobb biztonságra kell törekedni, de nem lehet állandóan a legrosszabbtól rettegni.

Idézem magamat: "hiányozna a kiesett jövedelem."

Én azt sehol nem írtam, h lehetetlen, meg elképzelhetetlen, sőt pont az ellenkezőjét részleztem: hogyha apával történne valami, mi is csak pár hónapig bírnánk ki a tartalékból, nekem is egy fizetésből kéne megoldanom. Biztos hogy ezt nők ezrei megoldják, szóval nemigazán értem a kommentedet....