Mit gondoltok, ha egy nő 46 évesen gyereket akar?

Egyik kollegam 54 evesen szult, igaz, o "veletlenul" (nogyogyogyasz cisztanak minositette a magzatot, es menopauzanak a verzes kimaradasat. Aztan a "ciszta" megmozdult es kesobb egeszsegesen megszuletett.

Kerdezo! Ne hallgass azokra, akik oregnek tartanak! Ha szeretned, akkor rajta! Egyetlen dologra fogyelj nagyon: rengeteg D vitamint vegyel be, napi 2-3ezer egyseget, PLUSZ a terhesvitamint, naponta. Menj el az osszes genetikai es ultrahang vizsgalatra.

Drukkolok!

Egyeb hozzaszolok, a kerdezo miert ne nevelhetne fel a gyereket? Egy 20 eves anya ugyanugy meghalhat, eluti az auto, mellrakos lesz... Nem kellene a 70 evest temetni!!!

Szerintem egyénfüggő, mert sok minden függ az egészségi állapottól, hogy mennyire tud fiatalos maradni később is, milyen egzisztenciális háttérrel rendelkezik. Mert valaki írta, hogy ha már 46 éves, akkor biztos olyan anyagi háttérrel rendelkezik, hogy nem lesznek gondok a felneveléssel. Szerintem attól még lehet valaki csóró, hogy 46 éves, ha végig minimálbéren dolgozott, és albérletben élt pl.

Én is kései gyerek vagyok, anyám 39 éves korában szült, és nagyon konzervatív gondolkodású, mindig anyáskodó típus volt, és nem nevelt önállóságra.Soha nem volt egy észlény, de a szíve mindig a helyén volt.

De szerintem ez nem elég.Ezzel nem azt akarom mondani, hogy hibáztatom ezért, de jobban is meggondolhatták volna. Bár nálunk nem csak a korkülönbség volt csak a probléma, hanem a fent említett okok is. Ja és az is elég fura volt, hogy anyukám már akkor nyugdíjba ment mikor én 16 éves voltam,apukám meg 10 évvel volt idősebb anyukámnál, így ő is nyugdíjas volt már, mikor én kezdtem volna az életet. Nem okolom őket, de ilyen feltételekkel, és ilyen formában felelőtlendég gyereket vállalni. Ez csak az én példám, és attól sűlhet el jól is a dolog, csak az esély jóval kisebb rá, meg a 40 feletti szülés amúgy is kockázatosabb, bár rengeteg ellenpélda is van.Döntés szempontból úgyis lényegtelen mit írunk, mert az a 46 éves nő dönt, és a párja, akik ezen gonolkodnak most(talán)

"Én is kései gyerek vagyok, anyám 39 éves korában szült, és nagyon konzervatív gondolkodású, mindig anyáskodó típus volt, és nem nevelt önállóságra.Soha nem volt egy észlény, de a szíve mindig a helyén volt.

De szerintem ez nem elég.Ezzel nem azt akarom mondani, hogy hibáztatom ezért, de jobban is meggondolhatták volna."

S ezek közül mi lett volna másképp, ha fiatalabban szül? Érettebb, intelligensebb volt 25 évesen?:)

A saját tapasztalatom az, hogy oltári baromság.

Anyám 42 évesen szült, és elb.ta az egész életemet.

Nem tudom, ti honnan veszitek, hogy egy idősebb nőnek több türelme van a gyerekekhez, de ez hatalmas marhaság. Nem sokkal a szülés után klimaxolni kezdett, és hát minden volt, csak nem türelmes és nyugodt.

Egész gyerekkoromban irigyeltem a többieket, akikkel az anyjuk leült a szőnyegre babázni, meg tanította őket biciklizni, kirándulni mentek, moziba jártak, és kamaszként képesek voltak baráti viszonyt ápolni.

Anyám 52 volt, mikor én tíz. Eszébe se jutott velem futkározni, vagy játszani.

Viszont állandóan ordított, kiabált, mindennek el voltam mondva. Kamaszként ezt megfejelte azzal, hogy hatalmas generációs különbség volt köztünk. Pl. én nem tőle hallottam először a menstruációról se, azt se tudtam, mi az az egészségügyi betét, mert neki addigra ez már nem kellett. A prűdériája elég rendesen rányomta a bélyegét a nevelésemre is, mindenféle büdös kur.vának elmondott, mikor 16 évesen elkezdtem "fiúzni", a felvilágosítás annyi volt, ha teherbe esek, kitapossa belőlem.

Most a legszebb éveimet azzal töltöm, hogy az Alzheimeres anyámat kergetem, mert képes karácsonykor elindulni a vécére pisilni, és a bolt előtt szedik össze ismerősök egyszál hálóingben. A legrosszabb, hogy fizikailag még egész jól is tartja magát, a szellemi leépülése viszont rohamos, tehát a következő 15-20 évben őt fogom ápolni.

Mire végre élhetem a saját életem, én is negyvenes leszek, idegbeteg, és már most érzem, hogy rámegy az egészségem. Magas a vérnyomásom, alvászavaraim vannak, stb.

Ja, és persze nyomorgunk, mert az állandó felügyeletet igénylő anyám mellett örülhetek, ha van 6 órás munkám, és kapok egyáltalán fizetést...

Nem az a baj, hogy valaki 46 évesen képtelen kihordani és megszülni egy gyereket! Hanem az, hogy mire ő 18 lesz, addigra te már 65 éves! Ha élsz még egyáltalán, mert apám pl. 56 éves korában halt meg, mikor én még csak 12 voltam.

Biztos, hogy van egy csomó fitt, szellemileg friss 65 éves is. Meg van olyan is, aki 60 évesen már nem él. És olyan is, aki 60 évesen már segítségre szorul. És sajnos a két utóbbi sokkal gyakoribb Magyarországon, mint a fitt és sportos nyugdíjasok. :(

Én fiatalon szültem,rossz volt a kapcsolat a gyerek apjával,de emiatt nem öltem meg. Ő tartott el minket,majd én is dolgoztam. Elköltöztem onnan,természetesen a gyerekemmel együtt,albérletbe,és a szüleim 160km-re voltak,vannak,tehát nem az ő nyakukra. Akkor 21voltam,mikor született. Már 4 éves múlt,van azóta rendes párom,közös baba is és akarunk harmadikat. És azóta is albérletbe élünk,most vettünk másik autót,pár év múlva majd házat. És a diszkóban lötyögésre nem tudom tanítani,de merem remélni,hogy egyik se akar majd menni,ahogyan én se párom se jártunk. És nem is hiányzik semmi az életünkből így,hogy gyerekek vannak sem.

Ismerek 40 felettit ,aki rosszul keres,nincs végzettsége,egyedül van a már 20,és a még csak 4évesével. Az eszét nem kommentálnám.

Szóval mindenre van példa... Én 25,lányom 4,húgom 8éves,anyám most lett 49.