Mit gondoltok arról, aki bölcsiről hallani sem akar, de azért folyamatosan másra bízza a gyerekét?

Van egy rokonom, akinek a lánya kb. egyidős a fiammal. Beszélgettünk róla, hogy ha nekem lejár a GYED-em, akkor megy a picur bölcsibe, én meg vissza dolgozni, mert szűkösen vagyunk anyagilag, meg amúgy is örülök, hogy gyerekek között lesz, mert a környékünkön gyakorlatilag nincs is más kicsi gyerek. Na és erre ez a rokonom elkezdte nekem magyarázni, hogy ő nem adja a gyerekét bölcsibe (őt sem veti fel a pénz, csak mindig a hóna alá nyúlnak, ha látják, hogy elszórta a pénzét már megint, meg amúgy is mindig adnak neki, ha kuncsorog), ő nem megy dolgozni, meg az ovit is csak 4 évesen kezdik, mert ő nem bízza rá a gyerekét idegenekre, ő vele akar lenni, meg tudjátok, a ilyenkor szokásos szöveg. Ha csak ennyi lenne, még azt is mondanám, hogy az ő dolga (jó, így is az), csak azért eléggé ellentmondásba keveredik így saját magával. Mert kettőnk közül nem én voltam az, aki 1 hónappal szülés után már buliba ment, meg aki azért nem szoptatott két napig sem kb, mert akkor nem tud majd mozdulni sem a gyerek nélkül. Nem azt mondom, én is szeretek eljárni szórakozni, de azért amit ő csinál, kicsit durva. Olyanok, hogy annak idején a 4 hónapos gyerekét simán elküldte egy hétre egy barátnőjéhez 200 km távolságra, meg nála az tök rendszeres, hogy 1-2 hétre lepasszolja a gyerekét a nagymamának, dédinek, stb. És nem azért, mert dolga van, hanem csak úgy. Nem az a bajom, hogy irigykedek, mert ha akarok én is mehetek bulizni, csak szerintem van ennek egy egészséges mértéke, és ha az embernek gyereke van, akkor azért már ne viselkedjen úgy, mint egy tinilány, mert illene mérlegelni, hogy mi való előbbre. Meg nekem az nem fér a fejembe, hogy olyan megvetően beszél arról, hogy az én gyerekem bölcsis, az övé meg "otthon lehet anyával, ahogy annak lennie kell", miközben ez nagyon nem így van, csak szereti így beállítani. Én gondolom rosszul, vagy ez tényleg visszás így egy kissé?