Ez nem igazságtalan?

Mi abban az igazságtalan hogy nem kap meg Minden menő dolgot ,havi zsebpénzt.szerintem az nem gyereknevelés ha iphont kér akkor azt kap ha 5000-10000ft zsebpénzt kér havonta azt kap,

Én látom ismerösön hogy minden megvesz gyerekének amit az kitalál,ha gyerek barátnőjének iponja van gyerek is azt akart hát megveték neki pedig volt normális telefonja uj ,stb miközben nem keresnek annyit hogy mindent megvegyenek gyereknek,

Én gyerekkoromba ilyen nem volt ,zsebpénzt se kaptam sem menő ruhákat ,mikor felnőtem elmentem dolgozni és akkor lett divatos ruháim.

Gyerekeimnek sincs zsebpénze ,viszont vanak jol kinézö nem drága ruhái ,mobilja ami okos mégsem került egy havi fizetésembe.és nem nyafognak mégsem hogy anya milyen rossz hogy nem drága ruhát vesz nekik és nem vesz nekik 150-200 ezres telefont.

A gyerekek "igényei" teljesen megváltoztak az utóbbi évtizedekben. Én is csak 30 múltam még, de még 10 éve sem volt eszünkben sem olyan dolgokat kérni, mint amik manapság "alapnak" számítanak (és nem is venném meg MINDET a gyerekemnek.

A napközbeni étkezés biztosítása, rendes ruha (nem a túlárazott, de a rendes, jó minőségű ruha) és valamennyi pénz szórakozásra mondjuk tényleg alap kellene, hogy legyen.

Bizonyos kor felett egy középkategóriás telefon, gimnáziumban egy laptop manapság szintén nem kerülhető meg, ez így máris sokkal több kiadás, mint amivel régebben számolni kellett.

DE! Sok gyerek teljesen irrális dolgokat követel (nem kér, követel)! Nem egy ismerős gyereke pl. olyan telefont, ami az anyjának több havi fizetése, és nem érzi át, hogy az mennyi munka, hogy előbb ki kell fizetni egy csomó más dolgot, és egyáltalán, hogy adott dolog egyszerűen nem ér annyit!

Én 18 éves koromig sosem kaptam zsebpénzt, ha kellett valami, kértem, és megbeszéltük, adott dolog ér-e annyit vagy nem, jó választás-e vagy nem. (Ennek ellenére, amikor már lett saját költségvetésem, sosem szórtam el a pénzt, mindig be tudtam osztani.)

Mérlegelni is meg kell tanítani a gyereket, nem csak alátolni a dolgokat!

Nem tudom szerintem az hogy valaki sikeres lesz e az életben vagy sem nem attól függ hogy anyu és apu kinyalja a hátsóját. Én igazán a húgom és köztem lévő különbségekből érzem hogy mennyire nem szerencsés a fenék kinyalós módszer. (nem nem vagyok féltékeny mielőtt valaki ezzel jönne. Ha akarnék én is kérhetnék iphone-t meg egyéb haszontalan dolgokat) Én tudom mit ér a pénz és hogy hogy lehet úgy beosztani hogy a kecske is jól lakjon meg a káposzta is megmaradjon. El nem tudom képzelni hogy lehet egy felnőtt ember egyhavi fizetésének negyedét elszórni illetve hogy mire is jó az. Én ha ennyi pénzt kapnék naponta tuti elraknám és gyűjteném hátha egyszer jól jön ahelyett hogy matta részegre vedelem magam egy "buliban" vagy méregdrágán veszek egy farmert meg egy toppot de legalább arra valami nagy márka fémjelzését nyomták. Húgom ezzel szemben úgy kezeli a szüleink pénzét mintha a fáról szüretelnénk. Fogalma nincs hogyan is lehetne beosztani és szerintem simán éhen halna ha magáról kéne gondoskodnia. Mindenhová cipelik és mindig ugranak ha kell valami. Összetörted a 80.000 forintos telefont nem gond kapsz 120.000 ért másikat. Másik remek példa volt osztálytársam aki összetörte a pár éves csodakocsiját nem baj használta apuci méregdrága új kocsiját amíg neki is vettek másikat.

Szerintem ugyanúgy lehet valaki később jól kereső "fontos" ember ha nem nyalják ki a fenekét és nem tesznek meg mindent csettintésre neki mint akkor ha elkényeztetik azonban olyan elkényeztetett gyerekkel még nem találkoztam aki nem veszi semmibe a szülei pénzét és nem hiszi hogy neki mindent lehet. Miért is ne hinné ezt mikor neki látszólag tényleg mindent lehet.

Nem hiszem hogy az a jó nevelési módszer ha mindent megvonunk a gyerektől de az sem ha mi vagyunk a dzsin a lámpásból aki minden kérését (parancsát?) azonnal teljesíti. Ebben is meg kell találni az aranyközéputat. Kell adni a gyereknek költőpénzt de nem tizen-huszon ezreket és nem csettintésre amikor őnagysága akarja.

Azzal egyet értek, hogy ha valaki gyereket vállal, akkor bizony számoljon azzal, hogy ez költséges dolog és a gyereknek lesznek igényei. A rendes ruháztatás, étkeztetés alap, de szerintem a zsebpénz is, hogy néha elmehessen moziba, szórakozni, barátokkal beülni valahova vagy ha van valami hobbija, abban észszerű keretek között támogatni. Én is úgy gondolom nem kell mindjárt 14 évesen dolgozni küldeni, hogy vehessen magának valamit, az ő dolga a tanulás, a többit a szülőnek kellene megoldania. Még az is szerintem reális kérés, hogy ha tovább tanul és a szülő megengedheti magának, akkor támogassa.

DE az ilyen "nem én kértem hogy megszülessek..." kezdetű szívhez szóló, általában jó hosszú irományok végén ott lyukad ki a kedves panaszkodó tini, hogy mégiscsak JÁRNA neki az új iphone vagy 30-50 ezres zsebpénz, hogy lóghasson a plázában napokat. Szóval azért meg kellene húzni a határt ott, hogy mi az ami a gyerek egészséges felneveléséhez szükséges és mi az, ami csak azért kell, mert már nem tud mit kérni, meg ahhoz kell, hogy villoghasson, de semmi szüksége nincs rá.

Megjegyzem nem vagyok én öreg a magam 25 évével, nálunk is volt már gimiben mindenkinek telefonja, de messze nem voltak ilyen magas elvárások. Mi nem voltunk szegények, nem is kellett középsuliban dolgoznom (mikor elmentem nyáron diákmunkára, azt is önszántamból tettem, mert ki akartam próbálni, meg gyűjtögeti), de pofám leszakadt volna, ha százezres mobilt követeltem volna vagy a legdrágább ruhákat. Most meg láthatóan ez megy, a szülő meg húzza meg magát, mert ő akarta a gyereket, most elégítse ki a kifogyhatatlan kívánságait.