Távirányítós játék a 15 éves gyereknek? Szerintetek? Normális?

Biztos felnőtt létemre engem is el kéne vinni nevelési tanácsadóba és visszamaradott vagyok, mert megesik az, hogy beülök a dogdgem-be!

Sőt, mi több, ezt a párommal együtt, de külön-külön tesszük! :) Majd szólok neki,hogy mi vagyunk a "visszamarodottak"...

"Ha itt páran azt mondjátok ész érvek nélkül, hogy ez pedig normális, akkor kénytelen vagyok elgondolkodni azon, hogy aki ezt mondja arrogáns stílusban, az vajon normális-e. Ha pedig nem normális, akkor minden szava a hozzászólásban lényegtelen és figyelmen kívül kell hagyni, csak trollkodás."

Szóval akkor vagy te, meg az Ottó, meg a Tót Ottó! Az a lényeg, hogy csakis te vagy itt normális, mindenki más helikopter...

Másodszor pedig: észérveket és rendes érveket hoztunk itt fel, csak azzal te nem értettél egyet. Tudod kérdező olyan ez, mintha 7 fejed lenne, és te mind a 7 fejtől azt várod el, hogy bólogasson amit kitalált.. Nem is értem minek kérdezel, ha más nem lehet rá válasz csak az, amit te itt okoskodsz.

Tök egyszerű, saját magad megadod a választ: ha a srác egy 10 éves szintjén van, akkor számára tökéletes egy távirányítós autó.

Pont.

Vilcsianyuja

Bocsànatkérés a személyeskedésért elfogadva. Te ìrtàl közben én pedig az azelőttiekre reagàltam.

A kérdező a roppant arrogàns stìlusàra pedig annàl amit kapott nem érdemel többet.

A jàték pedig nagyon fontos része az életnek,aki ezt kérdőjelezi meg annak alapvető problémài vannak a lelkében. A pszichoteràpia is kb arról szól,durvàn leegyszerüsìtve, hogy megtanìtjàk jàtszani azt aki nem tud.

"Pàli Judit: „a játék csak látszólag fogy ki a felnövekvõ gyermekbõl […] bizonyos pszichodinamikai értelemben ott vannak a neurológiailag analóg funkciók […] hogy mást ne is mondjunk […] a szabályozásban bizony ott vannak a szerepek és a játszmák!”

Ha belegondolunk, szerencsés esetben a felnõtt életét keresztül-kasul szövi a játék. Maga az élet is játszmák sorozataként fogható fel, amelyben az egyik személy valamilyen viselkedésmozzanata szabályszerûen hív elõ bizonyos standard reakciótípusokat a másik személy(ek) részérõl.

Konkrétabb vizekre evezve: hogyan és mit játszik a felnõtt? Társas- és társasági játékokat, ünnepi játékokat – például farsangi álarcosbál, szalmabábu-égetés vagy pünkösdikirály-választás. Ezek egyébként ellentmondanak Mérei Ferenc véleményének, miszerint a felnõtt életében már nem jelentkezne szimbólumjáték. Bármilyen ünnepkörrel együtt járó rituális viselkedésforma szimbólumjáték a javából.

Külön kategóriát képeznek a különbözõ sportjátékok, ezek megkoronázásaként rendezik meg két-, illetve négyévenként a téli és nyári olimpiai játékokat. Feltétlenül szólnunk kell a sportjátékok egyik természetes velejárójáról: a versengésrõl, versenyszerûségrõl. Napjainkban eléggé divatos ez a két fogalom, a pedagógia pedig nem minden esetben mutatkozik határozottnak e kérdés kezelését illetõen.

Érdekes gondolatokat olvashatunk Nagy József egyik említett munkájában: „A versengés eredeti célja és értelme az egyén és a csoport, a faj túléléséhez szükséges javak, elõnyök megszerzése, megtartása.”19 Az interakció típusának e két alapvetõ törvény : a szabályozottság és az esélyesség törvénye szerint kell zajlódnia. Ezek a törvények az állatvilágban genetikailag kódoltak. Az ember állattal szembeni szupremációja itt (is) meghazudtolódik, ugyanis nekünk hiányzanak a versengést szabályozó „kényszerpályás mechanizmusaink”, helyette sajnos erõs hajlammal születünk arra, hogy érdekeinket mások ellenére érvényesítsük. Ebbõl kifolyólag az emberi versengés gyakran antiszociális formát ölthet, sõt, ahogyan Nagy József fogalmaz az emberiség történelmére és a mai világ eseményeire utalva „a versengés kreativitása gyakorlatilag korlátlanná vált”. A nevelésre hárul az a feladat, hogy a versengés hiányzó öröklött szabályait szocializáció által beépítse az alakuló személyiségbe. Gyakran hangoztatott nézet, hogy a társadalmi konfliktusoknak a versengés az oka, tehát a felnövekvõ nemzedékek életébõl ki kell küszöbölni a versenyt. Tévhit ez, hiszen a versengés, tetszik, nem tetszik, elkerülhetetlen része az életünknek. Lásd Darwin evolúcióelméletét. Az iskola feladatául Nagy József a segítõ versengés képességének kifejlesztését jelöli ki, „a tényleges versenyhelyzetek gyarapításával, szimulatív versengésekben (sport, versenyjátékok) rejlõ lehetõségek gazdagításával”. A segítõ versengés azt jelenti, hogy elismerjük és szigorúan megköveteljük a szabályozottság (szabálykövetés) és esélyesség, valamint a segítés alapszabályainak (fair play) megtartását.20

Lényeges szerepet tölt be ugyanakkor a felnõtt ember életében, illetve az állatvilágban is a játék a szexualitás vonatkozásában. A szexuális magatartás meglehetõsen fontos aktusai (az állatok násztánca, valamint az ember esetében a szerelmi elõ- és utójáték) rituálészerûek.

Továbbá a játék kifinomodott, esztétikai élményt nyújtó változataival találkozunk az emberi alkotások, mûvészetek területén: a zene – játék a hangokkal, hangzásokkal; a költészet – játék a nyelvvel; a festészet – játék a színekkel, fénnyel és árnyékkal; a szobrászat – játék a formákkal; a színjátszás – a szerepjáték mesteri szinten mûvelt formája stb. Megragadóan fogalmaz errõl Benedek László: „A játék kreatív élmény a tér-idõ kontinuumban.”21

A felnõtt ember és a játék viszonyrendszerében van még egy aspektus, amelyrõl feltétlenül szólni kell: a felnõtt az, aki a gyermek számára elkészíti, kezébe adja a játékot. Ismervén a játékeszközöknek gyermekeink jellemére, egész személyiségére gyakorolt hatását, érdemes elgondolkodni azon, hogy napjainkban a játékkészítõ cégek – kezdve a legnagyobbaktól egészen a legparányibb családi vállalkozásig – milyen szempontokat követnek a játékeszközök gyártásában. Nem tévednek azok, akik azt állítják, hogy nem mindig a legújabb a legjobb. Határozott kételkedésünket fejezzük ki a technika legújabb vívmányait felhasználó játékcsodák (play-station- ok, távirányítású mindenféle óriás- és minimütyürök, házi kedvencnek kikiáltott tamagochik) nevelõértékében. Nevelési célkitûzéseinkben önmagunk megnyugtatására elmondjuk, hogy békeszeretõ, toleráns ifjakat szeretnénk formálni, s ugyancsak mi, felnõttek árasztjuk el a gyermekjáték piacát kemény erõszakot sugalló eszközökkel (a számítógépes játékok közül a legszelídebbek közé tartozik az, amelyben az örökéhes kis gömböc szemöldökét összehúzva mindent felfal, ami elébe kerül)."

Javaslom kérdező:

Próbàlj meg diplomàs ember módjàra értelmesen, érthetően fogalmazni, a relevàns tényeket pedig beleìrni a kérdésbe!

A pàrom fia

Anyuka miért veszi meg

Biológiai apa

Akkor te ki a sz... vagy??? Vagy miért anyukàt tàmogatod,ahelyett, hogy a pàrodat tàmogatnàd?!?! Ebből honnan kellene tudnia bàrkinek, hogy az anyuka a te pàrod??? Jó hogy nem magadra is E/3.- ben hivakozol...

A diplomàd,meg seggtörlésre jó, hogyha magyaràzni kell,miért jó ha jàtszik egy gyerek illetve bàrki.

Olvasgass Freudot, Piaget-t, Winnicott-ot, Grastyànt, Stöckertnét. Jót tenne,bàr nem hiszem hogy a kissé magasabb röptű tanulmànyaikból bàrmit is felfognàl.

Nesze itt egy ember akinek telke is van, tehát azt lehet rá mondani meglett korban van és jééé, távirányítós helikopterrel szórakozik...

http://www.gyakorikerdesek.hu/politika__torvenyek-jog__78691..

Ja, tudom. Most jön az a válasz, hogy "de, hát azon kamara van, meg a levegőben röpköd, és az milyen jó buli".

H.lye degenerált vagy!

Vilcsianyukája te se lehetsz normális! Miért lenne más? Ugyanaz a téma, ugyanarról beszélünk még mindig! Van egy ember, aki kifogásolja, hogy táv.autóval játszik! Ennyi! A pótapukának joga van kreténkedni?!

Vilcsianyu csak nem te vagy a kérdező is? Érdekes, hogy mindig akkor lépsz a porondra, mikor amaz elhúzott messzi éghajlatra. Nem?

Szerintem nem szabad a felnőtt hobbikat összemosni ennek a fiúnak a helyzetével. Félretéve minden kérdezői és válaszolói arroganciát, csupaszítsuk végre le.

Adott egy 15 éves, visszahúzódó, túlsúlyos fiú, elvált szülőkkel, új pasival az anyja mellett megspékelve, aki a valóságból a számítógépes játékokba menekül, ha pedig azt megvonják tőle, akkor visszamenekül azokba a gyerekkori játékokba, amik semmiféle előrevivő, fejlesztő hatással nincsenek rá, csak megnyugtatóan ismerősek. Nincs semmi baj a játékkal. Nincs semmi baj a hobbikkal kortól függetlenül. De a kamaszkori depresszióval már vannak gondok, és itt erről lehet szó, csak annyira szeretitek utálni a kérdezőt, hogy nem is vagytok hajlandóak belegondolni a tényleges helyzetbe.