Távirányítós játék a 15 éves gyereknek? Szerintetek? Normális?

Oké, KEDVES Kérdező! (Látod, megadom Neked a tiszteletet, Te DIPLOMÁS.)

Neked van mindenben igazad, és mi behúzzuk a farkunkat, mert van egy diplomád és ráadásul még pszichológiát is tanultál. Gondolom, pár hónapig...

Rita

(Nem írom név nélkül, így már tudod, ki vagyok, igaz? Sokra mész vele...)

"Válaszolócska! Olvass már vissza, ha nem nagy teher. nem nő (pardon így írtad: "no") vagyok, hanem férfi. "

Kérdezőcske! (Egyébként te kezdtél el itt mindenkit kicsinyítő képzővel illetni te lelkiszegény.)

Az, hogy valaki "no"-t ír nő helyett, azt kifogásolni, szintén nagy értelemre vall! Mintha nem tudnád te lelki nyomorék, hogy valaki itt ékezet nélkül ír. Ilyenbe is belekötni, komolyan! Te nem is kicsit vagy beteg!

A másik: hogy lehetnél már férfi?!

Eddig végig arról írtál, hogy apuka így, meg úgy megharagudna - akivel most együtt vagy -, és az anyjára vagy mérges. Akkor most mi is van?! Te most konkrétan b...uzi vagy???????????????? Együtt élsz egy másik férfival?!

Na ugye, hogy nagy baj van itt, ha b...uzi létedre FÉLTÉKENY vagy a "párod" volt feleségére!

"Igazából én baráti beszélgetésre vágytam a témában"

Igazából te nem "baráti" beszélgetésre vágytál, hanem ahogy az a kérdésben is van: TANÁCSRA! Megkapad, nem tetszik.

Egyébként pedig barátilag nem itt kell elbeszélgetni, de még ehhez is hótt koki vagy, pedig már bőven benne vagy a korban javában... Ennyi ésszel szabadlábon, de komolyan! Az a 15 éves gyerek akit te szidalmazok és ócsárolsz, taníthatna téged az életre, mert az látom valahogy nem az erősséged!

"Nem kell osztani az észt ezerrel ha valaki nem tudja megindokolni ész érvekkel amit ír."

Az észt az sajnos osztani kell, mert neked még az sincs! Igenis meg lett indokolva! 5 oldalnyi indokolást kaptál, és ezt nem ér figyelmen kívül hagyni! Főképp, ha valaki tanácsot kér! Ugye??

"de azt még mindig nem tudtam olvasni tőlük, hogy miért jó az, ha valaki 15 éves korban tologatja a kisautót vagy fésüli Barbie haját. "

Akkor a diplomád dobdd el a francba, de nagyon gyorsan! Igazából fogalmam sincs hogy jutottál tovább az általános iskolánál, hisz az alapoknál is már komoly gondok vannak, te konkrétan funkcionális analfabéta vagy, aki nem tudsz értelmezni! Sok oldalt írtak neked, de ez neked valahogy mégsem megy! Erről azonban nem mi tehetünk, ez sem a mi hibánk drága irigy megkeseredett.

"Szerintem nem egészséges ez és akkor még nem is tértem ki azokra, akik itt írják, hogy bizony még felnőtt korban is teszik ezt. "

SZERINTED sok minden nem egészséges, ami szerintünk viszont igen!

Ha pedig 98 %-ban a többség egy véleményen van, és csak te, meg az a másik kampányol ennek ellenkezőjéről (aki szerintem te vagy), akkor édesem a probléma veled van nagyon komolyan, mert 99% egyetért, marad 1 %, szóval szembe mész a forgalommal!!

Meg kell követnem 65%-ost, én azt hittem, engem támad személyeskedően, de utólag kellett rájönnöm, hogy lemaradtam írás közben a kérdező előttem lévő kommentjéről. Szóval az általam jogosnak vélt "viszontszemélyeskedésért" bocsi.

Attól függetlenül szerintem azért jövünk ide kérdezni és válaszolni, mert segítséget kérünk és akarunk nyújtani egymásnak, nem azért, hogy mint pók a sarokban, csak arra várunk, hogy valakit jól a földbe döngölhessünk. Nem a véleményekkel van probléma, hanem a tolerancia és az empátia teljes hiányáról.

Szóval próbálok (én legalább az elsőben is próbálkoztam) segíteni: kérdező, szerintem próbáld meg a párod meggyőzni arról, hogy nagyon önző dolog azért nem elvinni pszichológushoz a fiát, mert attól fél, hogy majd leszaranyázzák. A probléma adott, meg kell oldani. A fiúnak segítségre van szüksége, amin nem segít az, hogy meghagyja az infantilizmusában. Gondolom, barátai sincsenek, így nincs olyan elfoglaltsága, amit közösségben művel. Te annyiban segíthetnél, hogy megpróbálod olyan játékok felé terelni, amik megfelelnek a korának. Mondjuk leülsz vele sakkozni, vagy akár a legókészlet mellé, hogy valami komolyabb szerkezetet építsetek. Vagy akár az anyjával együtt hármasban kártyázni. Ki kell mozdítani a komfortzónájából. Ha hajlandóságot mutat arra, hogy változtasson, akkor menjetek el kirándulni, biciklizni, focizni. Esetleg be kellene íratni valamilyen küzdősportra, azt sose késő elkezdeni, akár túlsúlyosan, és látványos eredményeket, sikerélményt tud vele szerezni, ha egy kis kitartás van benne. És a videójátékok alapján esetleg ahhoz lenne is hajlandósága. Persze nem kell elvenni tőle teljes mértékben az egyedüllétet, de én mondjuk időkeretek közé szorítanám, mennyit játszhat egy nap a számítógép előtt. De ezeket nyilván csak az anyja teheti meg, te csak javaslatokat tehetsz erre, hogy segíts nekik.

De mindenekelőtt próbálj meg a pároddal szemben nem elítélően viselkedni, mert attól ő is csak visszabújik a csigaházba, ahelyett, hogy próbálna segíteni a fiának.

Az, hogy a hétköznapokban milyen a gyerek, nyilván te és a párod látjátok.

Viszont az alapján, amit ideböfögtél, - helyenként minősíthetetlen stílusban, - egy normális gyerek, nem kell minden 15 évesnek filmkészítő szakkörre járni, meg játszani a koravén felnőttet... és amennyiben intelligens diplomás vagy, akkor kiakadni sem kell a tiédtől eltérő véleménytől, hisz mint mondtam, pár mondatból nem lehet korrekt és teljes körű megállapítást tenni arra, hogy a kissrác korának megfelelően fejlődik e, vagy sem.

Egyébként szintén diplomás, 2 gyermekes, kevés szabadidejében szívesen puzzle-öző anyuka és feleség.