Anyukák/Apukák, mit gondoltok mi kellene alapfeltétele legyen egy felelősségteljes gyerekvállalásnak?

Mi megvártuk az ideális helyzetet, ami miatt 1,5 évvel későbbre toltuk a gyerekvállalást, így lett munkatapasztalataom, és volt hova visszamennem szülés után.

Hogyan csinálnám utólag? Jó dolog, hogy van munkám, amit szeretek is, de nem tudom, mit lett volna, ha 1,5 évvel előbb kezdjük. Megfizethetetlen a plusz 1,5 év, amit a gyerekemmel tölthettem volna, és kis túlzással végigszenvedtem azt az időszakot, már nagyon anya szerettem volna lenni. Most viszont itthonról dolgozhatok, jó munkahelyem van, ami ad egyfajta lelki nyugalmat is.

A felelősségteljes gyerekvállalás feltétele szerintem az, hogy tudjak tetőt tenni a gyerekem feje fölé, etetni, ruházni, és szeretetteljes, nyugodt légkört tudjak neki otthon biztosítani.

1. Két szülő. Önzőség és felelőtlenség direkt úgy vállalni gyereket, hogy annak nincs apja (vagy ritkán anyja). Nem tartozik ide természetesen az, ha az egyik szülővel menet közben történik valami.

2. Mindkét szülőnek megfelelő végzettség, bár ez főleg nőkre vonatkozik. Egy nő nem nagyon engedheti meg magának azt a luxust, hogy a csupasz hátsójára potyogtatja egymás után a gyerekeket, aztán htb-ként otthon van. Egyrészről, mert egy szülő keresete ritkán elegendő, másrészt mi a garancia arra, hogy apuka 50 évig ott lesz? Mikor a házasságok vele válással végződik, de apukát elgázolhatja a villamos is, vagy idő előtt elviheti a szívroham. Mit csinál akkor anyuka 2-3 gyerekkel, ha se végzettsége, se munkatapasztalata?

3. Tisztességes otthon. Nagyon butának kell ahhoz lenni, hogy valaki elhiggye, egy gyereket csak szeretni kell. Hány olyan család van, ahol egy szobában laknak öten, hatan egymás s*ggében, fingani nem lehet egy jót, hiszen nem tudsz hová elvonulni, nemhogy házas életet élni. Aki meg ilyen körülmények között él, annak ugyanúgy kajára sem telik, már pedig egy két évesnek nehezen magyarázod el, hogy majd csak holnap lesz zsíros kenyér, mert akkor jön a CSP... nem beszélve arról, hogy aki ilyen helyen nő fel, arra milyen jövő vár? Merthogy a kedves aluliskolázott szülő tutira elküldi dolgozni, amint betölti a 16-ot, az is biztos! És akkor ott a gyerek, akire pontosan az a jövőkép vár, mint amiben felnőtt. Nem nagyon van lehetősége kitörni ebből a világból, már pedig ritka módon utálnia kell valakinek előre a gyerekét, ha ilyen körülményekre hozza világra. A saját kezemmel vágnám el a torkom, ha a gyerekemnek 16 évesen be kéne állnia szalag mellé, hogy tudjak ételt rakni elé (a diákmunka, amit azért végez, hogy plusz zsebpénzze legyen, értelemszerűen nem ide tartozik). Egy ekkora gyereknek az a dolga, hogy tanuljon és tervezgesse a jövőjét. Szerintem. De ezt én gondolom így.

Ja, most láttam, van további kérdés is.

Semmit nem csinálnék másképp, esetleg a két gyerek között egy harmadikat is vállalnék. Stabil állással, végzettséggel, kapcsolattal és családi házzal vállaltuk az elsőt, akkor 26 voltam.

- Stabil lakhatóság - volt, de nem saját lakásban

- stabil munkahely/bevétel - volt az is, van most is

- Stabil kapcsolat - nem árt, ha adott, bár sokat elválnak szétmennek akár újszülött mellől, vagy alig pár hónapos baba mellől is. Ha meg van oldva, hogy mindkét szülő láthassa a gyermeket, együtt lehessen vele (hacsak nem nyomós indoka van bármely szülő kizárásának ebből), akkor még így is oké, ez sem lehet probléma

" de apukát elgázolhatja a villamos is, vagy idő előtt elviheti a szívroham"

Erre találták ki a kockázati életbiztosítást ha ettől tartasz, hogy a családban a fő kereső jövedelme kiesik.