Anyukák/Apukák, mit gondoltok mi kellene alapfeltétele legyen egy felelősségteljes gyerekvállalásnak?

ne haragudj, de szerinted ebben hol volt egy csepp politika???

Tény, hogy akkor nem volt gyed, ennek ellenére gyerek született.

Én lassan 20 éve szültem, olyanok akarnak itt most hű, de okosabbak lenni, akik gyereket csak képen láttak eddig.

Az, hogy valaki kétmilliós megtakarítás nélkül szül, nem azt jelenti, hogy a semmire szül.

Át lehet menni a család kategóriába, ahol egy apuka sír, hogy a felesége gyakran lép le a gyerekkel a nagyszülőkhöz, mert ő napi pár órát van otthon... nektek ez kell? Hát hajrá.

Én köszönöm, boldogabb voltam a kétévente való nyaralással, cserébe volt családi életünk...

Nagyon szomorú, ha csak pénzben tudtok gondolkodni (nem is lep meg, hogy mihelyst gond van, dől a házasság...)

Azt hittem 15 év 1 helyen ledolgozott munkaidő után, h stabil a munkahelyem....

Senki nem gondolta h minket is elér a válság,mert akkor is több munka volt. Egyik napról a másikra vettek vissza 4 órába... Most mit csináljak a pocaklakóval?

Ebből a helyzetből kell kihozni a legtöbbet!

Lakás, párkapcsolat, megtakarítás van...

Ennyit a stabilitásról!

13,

Nem az volt a kérdés, hogy 20 éve mire szültél.

Ha nem volt gyed, nyilván nem is lehetett szempont.

Most viszont van (ki tudja meddig), így logikus hogy nem hagyja veszni, aki ésszel él.

Már csak azért is, mert elég 1 év munka hozzá. Aki még ennyit se bír dolgozni mielőtt potyogtatna, annak nem kéne.

Akkor se ha apuci milliárdos, mert nagyot koppanhat.

Egyébként sarkítassz. Szerinted akinek fontos az, hogy eltarthassa a gyerekét, azt csak az anyagiak érdeklik. Bizonyára.

Nekem fontos volt hogy GYED legyen, félretett x összeg a magándokira és legyen megtakarítás is.

Az, hogy más mire vállal, nem rám tartozik de az tény, hogy sokan a semmire.

Nálunk nem tervezett baba volt, elég fiatalka is voltam (21 éves), de a megtartáshoz ezeket mérlegeltük:

anyagiak:

mert azok a fránya anyagiak igenis fontosak

- hogy minőségi életet tudjunk élni (nem csak tengődni, és csak nyomorogni): beleférjen utazás, nyaralás, kikapcsolódás a gyerekkel és nélküle, magunkra is tudjunk költeni

- a babának mindent megtudjunk adni amire szüksége van és nem a legrosszabb minőségben (bár én használt ruha párti vagyok, úgy is kinövi hamar), ha szeretne egy csokit vagy egy sütit ne kelljen kikuporgatni

- a gyerek továbbtanulására legyen elég tőkénk: jó iskolába, oviba járatni, különórákra járatni, egyetemre albérlet, könyvek stb.

munka:

- milyen hamar tudok visszamenni dolgozni, és ehhez meg van a megfelelő támogatás: nekem a munkám a hivatásom, mindig is örökmozgó voltam. A párom ebben maximálisan támogatott.

- bölcsis opciók: szerencsére a párom cégének van egy bölcsije/napközije, szóval ez adott volt

kapcsolat:

- elég erős e a kapcsolatunk: ez nagy dilemma volt hiszen, még csak egy éve jártunk. ezért a párom szabad kezet adott nekem abban, hogy megtartsuk e a babát vagy sem. Reálisan látta, hogy ha szétmennénk valószínűleg úgy is nálam maradna a fiunk, és akármennyire segítene a munka oroszlánrésze rám maradna. És én nem is keresek annyit amennyit ő. Na meg ahogy ő fogalmazott az én méhem, ő csak a magot adta :D

- mennyire fog változni a kapcsolatunk: ketten addig örökmozgók voltunk, rengeteget utaztunk (ő a munkájából adódóan is) és ezt nem akartuk feladni. Illetve sokat jártunk szórakozni. Mérlegeltük, hogy mennyire tudnánk ezekből engedni. Aztán szerencsére a szüleim is maximálisan támogattak a döntésemben, bármikor vigyáznak a gyerkőcre. + már akkor egy jó bébiszittert kerestünk.

Mi megpróbáltunk mindent pontról pontra átvenni és végül úgy döntöttünk, hogy megtartjuk a babát. Nekünk kicsit nehezebb dolgunk volt, hiszen vegyes kapcsolat a milyénk én magyar ő pedig ausztrál, így még Magyarországon egy kicsit az intoleranciával és a nembeszélünksemmilyennyelvet mentalitással is szembe kellett néznünk. Bár az tény és való, hogyha a családom nem támogatott volna, a páromnak nem lett volna jól fizető állása (és stabil, mert baromi jól csinálja), lakásunk és bizalmunk egymásban akkor biztosan nem tartottuk volna meg.

Na ez már négy éve történt és majdnem minden csak jobb lett, okosabbak lettünk és már tudjuk, hogy nem akarunk tesót.

26N