Ők is megkomolyodnak majd, és nekik is lesz majd gyerekük, ők is felelősségteljes anyák lesznek?

Egyrészt a való élet formálja a személyiséget. Amikor saját magukat tartják el teljes mértékben, dolgoznak, háztartást vezetnek és maguk élnek, változnak is. Egy idő után ki lehet égni a bulizásban és pasizásban is. (Egy unszimpatikus ribi voltam 20 évesen, szóba sem állnék a mai tudatommal azzal a ....!) De nekem sok észhez térítő esemény volt az életemben, mire megtanultam, mi az igazán értékes. Remélem, nekik nem lesz ennyi. Van, aki változik, megedzi az élet, és van, aki nem. Olyat is ismerek, aki harminc felé is csak akkor hajlandó szülni, ha a férje kifizeti a korrekciós műtéteket, és mert "najó, végülis", és nem azért, mert igazán vágyik babára. A szeretet is kérdéses, kinek mit jelent. Egyszer olvastam egy idézetet, amit olyankor, amikor számomra "érdekes" kapcsolatokat látok, fel szoktam idézni: Az, hogy valaki nem úgy szeret, ahogy szeretnéd, nem jelenti, hogy nem szeret szíve minden szeretetével."

Tőlük ennyi telik, talán ez a max.

Hogy mit hoz nekik a jövő, majd meglátod. N30

Én úgy gondolom, hogy az ilyen emberek szoktak elválni és egy dolog, hogy lesz gyerekük, de nem biztos, hogy boldog gyerekkora lesz.

Persze nem 100%, hogy minden bulizós "cicababa" rossz anya lesz, de elég valószínü

En pont ilyen voltam :)))

De egy ido utan mindenki felno, en is felnottem :) 12 eve ismerkedtem meg a ferjemmel, a 7. evben hazasodtunk ossze, es most itt szuszog az olemben a ket honapos kislanyunk :)

Mi mindketten nagyon onzo emberek vagyunk, de szeretjuk egymast, es ha valakit szeret az ember, akkor hajlando kompromisszumokat is kotni.

Bevallom nagyon hianyzik a 3hetente fodrasz, pedikuros, hianyzik a muszempillam, de majd idovel ujra tudok a kulsosegekkel is foglalkozni.

Jahh, es imadom, ahogy ranknevet a kiscsajunk, feledtet mindent :)))