Anyukák/Apukák, mit gondoltok mi kellene alapfeltétele legyen egy felelősségteljes gyerekvállalásnak?

Mi a kapcsolatunk elején megbeszéltük, mik azok s minimum feltételek, aminek meglétéig nem vállalunk gyereket

-stabil, megbízható munkahely

-annyi ledolgozott idő, hogy GYED-et kapjak

-annyi megtakarítás, hogy ha mégis beütne a krach, legalább egy évig ugyan azt az életszínvonalat tudjuk tartani, amiben élünk

nem volt elvárás: saját lakás(évek óta albérletben élünk a belvárosban, mindkettőnk munkahelyéhez nagyon közel. Ha itt akarnánk lakást venni legalább 70-80 millió lenne)

Stabil.. ugyan kérlek. Mi stabil manapság? A munkahely? Átlagembernek tuti nem. Kapcsolat? Lehet hogy 3 éve együtt vagyunk, szeretjük egymást, de 4 év múlva már úgy döntünk jobb külön. Ezt senki nem tudhatja előre, senki nem úgy vág bele hogy egyszer vége lesz. Lakhatás? Legtöbben eladjuk magunkat 20 évre a banknak és mivel a munka sem stabil, így a lakhatás sem az. Csak reméljük a legjobbakat. De itt gyakorin nem szabad ilyen kérdéseket feltenni, mert itt mindenki boldog 10 éves házasságba, saját kacsalábon forgó palotába szül.

Mi akkor vállaltunk gyereket, amikor úgy éreztük készen állunk rá és szeretnénk. Albérletbe, átlag jövedelem mellett. Problémák mindig voltak de mindig megoldódtak.

Tanulmányok befejezése, stabil, jól fizető állás. (Ilyen a szakmám.) Legalább 2 év munka, hogy kellően bedolgozzam magam, illetve tudjunk annyi tartalékot felhalmozni, hogy egy esetleges tartós kiesés a páromnál ne legyen gond. A saját lakás nem feltétel, de azért csak jobb, szóval már az is van.

Na meg hogy mindketten vágyjunk rá. 2 év múlva vágunk bele, akkor leszek 27. Körülményeket tekintve 1 év múlva már jöhetne.

Nem azzal van a baj, ha van egy polgári élet, és abba vállalnak gyereket, de igenis számít a bankszámla, ugyanis a gyerek a pénzből vett kenyeret eszi, a pénzen vett gázzal fűtök rá, és pénzből oldom meg, hogy a későbbi életében jó szakmája legyen, és persze el is indítom. Hihetetlen, hány családot látni, akiknél ott a két-három gyerek, a gáz és a villany pedig ki van kapcsolva. Ez szélsőségnek tűnik ugyan, de ennek a soft formája ugyanúgy ott van, amikor a gyereknek nyújtható pluszon spórolnak, pl. amit #6-os is írt. De tök átlagos jelenség az is, hogy 18 évesen diákmunka + hitel kombóval megy a gyerek a felsőoktatásba, mert hát anyuciék már 20 ezerrel sem tudják támogatni...

Nem kell nettó 300-at keresni fejenként, de két albérletben nyomorgó, napról napra élő minimálbéres kezdjen már el B terven gondolkodni, ne pedig "majd lesz valami" alapon potyogtassa a purdét (mégcsak cigánynak sem kell ehhez lenni)... Hasonlóan a széteső párkapcsolatban se legyen már megoldás a kölykedzés (hány kérdés van a családi kapcsolatoknál, ahol két-három gyerek után derül ki apuci patkány természete...?). Értelmes ember két lépéssel előrébb gondolkodik, és inkább picit túlbiztosít, mint hogy jöjjön egy apróság, aztán bedőljön a családi kassza.

5,

Baromságokat beszélsz. Nyilván ha nincs állami "gondoskodás", magáról gondoskodik az ember. De pucér seggre Bokros idején ugyanolyan felelőtlenség volt szülni, mint most.

Akkor is, ha "túléltétek".

Stabil mhely fontos és LÉTEZIK. Ha jó szakember vagy egy keresett szakmában, akkor ragaszkodnak hozzád ill. költözés esetén is könnyen elhelyezkedsz. Nyilván a szalagmunkás nem ilyen.

Normális kapcsolat nélkül szintén baromság belevágni.

Persze persze, 20 éves házasságok is felbomolhatnak.

De mi a valószínűbb, hogy a féléves kapcsolatot viseli meg jobban a gyerekvállalás vagy az évek óta flottul működőt?

Ugyanolyan nyilvánvaló, hogy se veled, se nélküled kapcsolatok nem számítanak jó alapnak akkor se, ha már 10 éve "működnek". Ezek nem indulnak nagyobb eséllyel, mint egy egyéjszakásból alakult család.

Lakhatás: ha stabilan tudod fizetni, van megtakarításod kereséskiesésre és elég rugalmas vagy, ha menni kell... akkor bérelt ingatlanba nem rosszabb szülni, mint egy 20 éves hitellel terhelt "sajátba".

Persze kényelmesebb egy hitelmentes, valóban saját lyuk, feltéve hogy nem köt röghöz.

Nekünk az anyagiak mellett (!) az számított, hogy mindketten ugyanannyira akarjuk. Ne tekintsünk áldozatként rá, amiért valamit fájdalmasan fel kell adni. Nyilván beáldozod az idődet, erődet, pénzedet, de ha nem teherként akkor oké. Ha nem akarod lepasszolni már pár hetesen, az jó jel. Ha nem borulsz ki, hogy nincs nagyszülő, nincs ereszd el a hajam buli, az szintén jó.