13 éves gyerekem többször is csalódást okozott - mit tegyek?

Nem, ez nem normális. Bármennyire is szeretné ezt sok ember elhinni, így mentve fel saját magukat.

Azt gondolom, hogy ez a kiskamasz kőkemény lázadó lett valamiért. Valaki tömi mellé még a fejét is és ez csak rosszabb, ha a szülő elintézi azzal, hogy ez normális. Nem az.

De azt is gondolom, hogy értelmes és lehet vele beszélni, ami talán nem fog azonnal hatni, de a nevelést nem szabad abbahagyni és nem szabad következmény nélkül hagyni egy bűnt sem. A következetes fegyelmezés talán ebben a korban a legfontosabb.

Talán 15 lehettem, mikor úgy gondoltam, hogy nekem jogom van ott ülni, ahol akarok és nem vagyok köteles átadni a helyem. Az orrom előtt felszállt egy kismama, én pedig szándékosan félrenéztem. Pechemre vele volt a férje és az bizony felállított. :) Én is morogtam, de bennem maradt és amikor álltam a buszon sok évvel később nagy pocakkal, akkor már értettem, és bántam, hogy bunkó voltam. El szoktam mondani a gyerekeimnek az ilyen dolgaimat, amikor a saját bőrömön tanultam meg valamit.

A busz az egy más kérdés. Engem felbosszant, hogy terhesen is átadatta velem a helyem egy-egy vénasszony, mondván, hogy az elsőbbségi helyen ülök, ma is előfordul, ha a gyerek a hátamon van. Meg a nyugger, aki fut a busz után, majd pattog, hogy adják át neki a helyet. Ráadásul én pénzért veszem a bérletet, neki meg alanyi jogon "jár". Na mindegy.

Ügy tűnik, nincs tekintélyed, ezen kellene dolgozni szerintem.