13 éves gyerekem többször is csalódást okozott - mit tegyek?
Mindig is udvariasnak, előzékenynek neveltük, apa is példát mutatott, de mostanában ez mintha sehol nem lenne.
Az elmúlt évben sokat változott a viselkedése, de ez meglepett:
az elmúlt héten kétszer is úgy utaztunk járművön, hogy közvetlen az orra előtt szállt fel rászoruló, és eszében sem volt átadni a helyét, ült nyugodtan, mintha mi sem történt volna, nekem kellett rászólni, de akkor is vonakodott és húzta a száját.
A másik, ami nagyon nem tetszik, hogy durván udvariatlanul nyilatkozik másokról, simán "lebunkózza" nekem pl. a családban a kisgyerekeket, tiszteletlenül beszél idős rokonról stb.
ez jó, segítő és le is töltehető
A fordított pszichológia kicsit sem jött be, közölte, hogy az osztályban mindenki így beszél, sőt ez még finom.
Amúgy meg pont nemrég ő maga hangosan hőbörgött, hogy nem tud leülni a buszon. Konkrétan pofátlan lett.
Mint írtam, értem-érzem, hogy kamasz, de ez nem kamaszság kérdése, hogy átadom-e a helyet a rászorulónak, illetve lebunkózom-e a családtagjaimat.
Ha kamasz, ha nem, rettenetesen visszataszító, hogy ül pökhendi módon és simán elnéz a beteg ember mellett, sőt ha szólok is hőzöng.
És mint írtam, mindezt úgy, hogy látja, hogy nekem nap mint nap fiatal-idős-kamasz-lány-fiú-nő-férfi átadja a helyét.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!