Hogy fordulhat elő hogy valaki magához tér műtét közbe? Többször olvastam itt hogy előfordult. Már senkibe se bízhat az ember? Nem szivesen megy az ember kórházba és ez történik?!

Én magamhoz tértem, de nem altatás volt, csak bódítás seduxennel. Én bízom az orvosomban azóta is. Megbeszéltük, hogy nem sajnálja a bódítszert, nehogy bármit is érezzek. Még amikor beadta, akkor is beszéltünk róla, hogyha kell, akkor ad még, csak lazítsak. Nem is volt baj, szépen elkábultam, neki állt a küretnek, de túlérzékeny voltam a szerre, a légzésemet túlságosan eltompította, nagyon renyhe lett, és az agyam kapcsolt, pánik módozatba tette magát, "felébredtem". De ekkor már nem tudott mit tenni, gyorsan befejezte, és kaptam a gyógyszereket, hogy lehetőleg ne maradjak ott. Nem gyakori mellekhatás, a nővérke pl soha nem találkozott ilyennel, műtét után negyed óránként nézett rám, annyira megijedt. Következő küretnél már a dokim maga mondta, hogy legyen rendes altatás. Nah ott nem tértem magamhoz. Ott annyi bibi volt, hogy még magamnál voltam, amikor az aneszteziológus azt mondta a nőgyógyászomnak, hogy neki állhat. Csak a dokim szólt, hogy talán el kellene előbb altatni, ezért hívtuk, ébren már volt küret közben, most nem úgy szeretnénk. Erre annyi volt az altatóorvos válasza, hogy úgysem fog rá emlékezni, ne tökölj. A dokim szerencsére várt. Műtét után mondtam neki, hogy köszönöm, mert én emlékezek mindenre, és a jeges rémület futott végig rajtam, amikor magamnál voltam, de kiadta az engedélyt a kezdésre az aneszteziológus. A dokim annyit reagált, hogy ő megígérte, hogy többet nem kell átélnem ébren azt a fájdalmat. Szóval nem mindig hanyagság kérdése a dolog, és vannak orvosok, akikben lehet bízni.