Egyre többször foglalkozom a gondolattal, hogy szeretnék még egy gyereket? Többi lent.

Kisfiam 2,5 éves. Sorozatos vetélések, méhen kívüli terhesség után született toxémiás terhességből 2 hónappal előbb. Nagyon nehéz volt a születése utáni időszak, de hál'Istennek egészséges. Viszont borzasztóan kimerültem, mert 2 éves koráig egyetlen éjszakát sem aludt át, sokszor ébredt. Csecsemőkorától kezdve rossz evő, állandó küzdelem. Kifejezetten izgága kis fickó, állandóan pörög. A dackorszak 1,5 éves korában kezdődött és azóta is tart elég keményen...

Ha valaki szóba hozta a 2. gyerek kérdését, igen hamar rövidre zártam, hallani sem akartam róla. A férjem is kárát látja ennek, mert a teherbeeséstől való félelmemben az együttlétek is igencsak minimalizálódtak. Az utóbbi néhány hétben viszont egyre többször "játszom" a gondolattal, hogy jó lenne még egy gyerkőc. De rögtön felsorakoztatom magamban az ellenérveket is: félek nagyon újabb vetéléstől/méhen kívülitől/toxémiától. Talán az utóbbitól a legjobban, mert lehet hogy nem "húznám ki" a 32. hétig. Antidepresszánst szedek és még kellene is egy ideig. Nem vagyok már kifejezetten fiatal 34 évesen.

Tulajdonképpen nem is tudom, hogy mi az igazi kérdésem, talán csak annyi, hogy volt-e valaki hasonlóan és nem bánta-e meg. Köszönöm.