Gyerekvállalás ilyen anyagi helyzetben?

Nem ti lesztek az első pedagógus házaspár, akik albérletbe vállalnak gyereket. (Bezzeg a régi szép idők, mikor volt szolgálati lakás a tanároknak...)

Ha mindenki azon parázna, hogy mit gondolnak az emberek, meg meglegyen "minden", talán évente 20-30 baba születne tervezetten.

Ráadásul ahhoz még túl fiatalok vagytok, hogy most elkönyveld, hogy albérletben is fogtok megöregedni. A babavállalás csak kis kitérő, és onnantól tovább lehet dolgozni, gyűjtögetni, és hajtani a saját lakásért.

Én vállalnék. Sőt mi is most tervezzük az első babánkat úgy, hogy most tervezzük a tényleges összeköltözést (jelenleg az egyetem és a munka miatt ingázunk). Egyetemi hallgató vagyok, több ösztöndíjam van, párom kifejezetten jól keres. PhD képzésre megyek, ami négy év, és nem túl nagy pénz, ráadásul hallgatói jogviszony, szóval nem járna a diplomás gyeden túl semmi. 32 éves lennék rezidens orvosként, mire jogosult lennék egyáltalán valamire. Várjak addig, miközben a vérszerinti nőrokonaim fele PCOS-es és endometriosisos, vagy "csak úgy" meddő? Fenéket. Biztos lesz állásunk, és szinte kizárt, hogy éhen halnánk vagy utcára kerülnénk a gyerekkel. A többit pedig meg lehet oldani.

Én ugyanilyen anyagi körülmények között születtem, mindenem megvolt. Ha szeretnétek, vágjatok bele.

Én Angliában lakom, itt az emberek 80 százaléka albérletben él, Amerikában ez a szám még magasabb, Németországban úgy szintén. Ennyi erővel soha senki nem vállalna gyereket, nincs az albérlettel semmi gond! Benne vagytok a korban, van diplomátuk, tanár mindig kell, Az iskolai szünetek is meglesznek oldva, tehát akkor mi akadálya?

Amúgy meg kinek mi köze hozzá hogy ti albérletbe válalltok gyereket ? Magatokkal foglalkozzatok, ne más véleményével, 30 évesn ki tudja lehet évek mire összejön egyáltalán a gyerek.