Ilyen helyzetben vállalnál babát?

22 éves lány vagyok,6 éve élek pákapcsolatban és 3 éve együtt is élünk a párommal.Igaz a szüleimmel egy házban vagyunk,de a teljes tetőtér és a földszint egy része is a miénk.Van külön fürdőnk,konyhánk 3 szobánk és a bejárat is külön van a szüleimtől.Mindenünk megvan,tavaly nyáron fejeztük be a felújítást.Nem vagyuk még házasok,de az is tervben van már.

Mindkettőnknek volt munkája,viszont én most januárban munkanélküli lettem.A párom aránylag jól keres,igaz félretenni nem nagyon tudunk,de azért nem kell nélkülöznünk,mert keres annyit,hogy egyik fizetéstől a másikig ki tudunk jönni a pénzből.

Még mielőtt megszűnt volna az állásom felvetődött a baba téma.Arra jutottunk,hogy mindketten nagyon szeretnénk már és mivel a körülmények is adottak bevállalhatunk egy babát.3 hónapig próbálkoztunk,de nem lettem terhes.Ekkor történt az,hogy nekem megszűnt az állásom és ebből kifolyólag kicsit elbizonytalanodtunk a gyerkvállalással kapcsolatban.Attól félünk,hogy egy fizetésből nem tudnánk kijönni ha lenne baba.Az én munkahelyemen most az a helyzet,hogy ha minden jól megy akkor 3-4 hónap múlva újraindul a cég és visszaveszik a régi munkásokat,de ha én időközben terhes lennék,akkor tuti nem vennének vissza és a terhesség alatt,ill amig nem tudnék ujra munkába állni nem lenne semilyen jövedelmem.Igaz,hogy most egy fizetésből is kijövünk,de azért ha lenne baba,akkor a költségek is megnövekednének és attól tartunk,hogy nem tudnánk beosztani a pénzt.

Anyukámmal beszélgettünk egyik nap,ő nem tudja,hogy mi már nagy erőkkel rajta voltunk a baba dolgon,de valahogy felvetődött ez a téma.Én mondtam neki,hogy pillanatnyilag nem mernénk bevállalni mivel nekem nincs munkám.Neki az volt a véleménye,hogy ennek ellenére vágjunk bele a dologba.Ő úgy áll a dologhoz,hogy majd ha oda jutunk úgyis meg tudjuk oldani valahogy a problémákat,meg szerinte butaság arra várni,hogy minden körülmény tökéletes legyen,mert akkor soha nem lesz gyerekünk.Olyan érveket is felhozott,hogy ők is besegítenének anyagilag,meg rengeteg dolgon tudnék spórolni,mert a nővéremnek van 3 gyereke,akikről egy csomó holmi megmaradt és ezeket mind nekemadná,tehát szinte semmit nem kéne venni a születendő babának.

Ezek után elgondolkodtam,hogy lehet,hogy valóban neki van igaza és én látom túl sötéten a dolgokat.A szívem méllyén én is nagyon vágyom már egy kisbabára,de van bennem egy elég nagy félelem is ezzel kapcsolatban.

Nem tudom,hogy mi lenne a helyes döntés ilyen hezlyzetben.Ha a szívemre hallgatok,akkor teljes mértékben egyetértek anyukámmal,viszont ha az eszemre hallgatok,akkor van bennem egy elég nagy félelem és bizonytalanság a dolog anyagi részével kapcsolatban.

Ti mit tennétek a helyemben?