Mit tennétek ilyen helyzetben? Létezik egyáltalán jó megoldás?
Sziasztok!
A párommal az anyósoméknál élünk, most 3 hónapos a kislányunk. Én itthon vagyok gyesen, a párom dolgozik - viszont az apósom kusza beosztása miatt vele elég sokszor vagyunk itthon egyszerre, és már többször beszélt nekem arról, hogy van egy munkatársnője, aki immáron egy ideje a "barátnője". Mindezt persze titokban, hiszen itt a felesége. Erről a párom is tudott, voltak ráutaló jelek (pl. két kósza kávés pohár a kocsiban, stb.)
Anyósommal még néhány régebbi dolog miatt nem igazán jó a kapcsolatunk, sok itthon a feszültség, viszont az unokájukat imádják.
Körülbelül egy hónapja felvetődött, hogy leköltöznénk a szüleim üres házába vidékre, és a páromnak mostanra sikerült elintéznie, hogy áthelyeztesse magát a munkahelyéről egy másik áruházba. Szóval az a nagy helyzet, hogy február közepén költöznénk, minden emellett szól, kezdve az anyagiaktól egészen a bölcsiig/oviig és az én elhelyezkedésemig.
Mindezt ma közöltük az apósommal - aki erre bejelentette, hogy 3-4 hónapon belül ő is elköltözik, méghozzá a barátnőjéhez... és hogy abban reménykedett, hogy mi itt maradunk anyósomnak, és segítünk fenntartani a (hatalmas) házat... (anyós minderről még semmit nem tud)
Szóval az a helyzet, hogy sz*r van a palacsintában, nem is kevés, és most nem tudjuk, mitévők legyünk. Anyósomnak már elmondtuk a költözést, de bizonytalankodunk.
A baba miatt lenne a legfontosabb leköltöznünk, hisz sokkal jobban jönnénk ki anyagilag, és ez egy ilyen pici gyerekkel nagyon fontos. Van két bölcsi, nem kellene azon aggódnunk, hogy vajh' felveszik-e vagy sem, tisztább a levegő, tudnánk járni babaúszásra, és úgy mindent összevetve, csupa előnyt látunk a vidéki életben - nem is szólva arról, hogy a picinek is sokkal kellemesebb lenne, ha nem lenne körülötte folyton a feszültség, és anyósom sem szólna bele egyfolytában a gyereknevelésbe - mert gyakran megteszi...
De mégis, olyan lelkiismeret furdalásom van, hiszen mi már tudjuk, hogy mi fog történni, és itt marad a párom édesanyja a pácban.
Ti mit tennétek? Költöznétek a pici és önmagatok érdekében, vagy maradnátok és segítenétek anyósnak átvészelni ezt az amúgy is nehéz időszakot?
(Direkt nem a családi kapcsolatokhoz tettem a kérdést.)
válasza:Nézd ez a ti életetek és azt kell szerintem tennetek ami nektek és a gyereketeknek a legjobb. Nekem is lelkiismeret furdalásom lenne, de tuti leköltöznék. Após oldja meg úgy a házaséleti gondjait ahogy tudja, ne tőletek várja a segítséget.
Ne legyetek mártírok és ne áldozzátok fel magatokat és akár a családi békéteket.
Legalább is én biztosan költöznék. Persze majd beszéld meg a pároddal, hogy ő hogyan látja a dolgokat.
válasza:Én mindenképpen költöznék. Persze, nagyon rendes dolog apóséktól, hogy náluk lakhattatok több hónapig, de ha a költözéssel a ti életetek perspektívikusan sokkal jobb lenne (azok alapján, amit leírtál), akkor amellett döntenék.
Ha apósodék tényleg szétmennek, akkor valószínűleg úgyis eladják a nagy házukat, vesznek 2 kisebbet vagy mittudomén... , de ezt nem nektek kell megoldanotok a férjeddel.
Amúgy meg szerintem nem is "egészséges" anyóssal közös háztartásban élni (ki tudja, ha após lelép, nem fog-e magából kifordulni, és benneteket lefárasztani?), szóval ha megvan a lehetőség a különélésre, én mindenképpen azt választanám.
válasza:Én költöznék, elhiszem, hogy a párodnak sem könnyű, az anyukáját a pácban hagyni, mert elmegy a férje és ti is és egyedül marad a házban. De el tudja adni és egy kisebbe költözik. Csak egy feltevés a részemről.
Azt tegyétek ami nektek jó, igaza van az előttem hozzászólónak, ne legyetek mártírok.
Sok sikert kívánok nektek és jó döntést!
válasza:Szerintem először is gondolj bele abba, hogy ha mindez a Te szüleiddel történik, akkor mit lépnél!?
Én biztosan maradnék még egy darabig, segítenék anyósnak, és megvárnám mi lesz a következő lépés.
Az hogy most nem mentek, az nem azt jelenti, hogy feláldozod magad érte/értük, hanem hogy csak később fogtok költözni, önálló életre berendezkedni.
válasza: válasza:Költözés.
Az anyósod és apósod házasélete, nem a Te életed. Én azt sem szeretem amikor az egyik szülő szídja a másikat a gyereknek (természetesen nem durva dologért, csak kis sérelmekért). A gyerek nem házastársa, más kapcsolat a szülő-gyerek és a férj-feleség. Mindenki rendezze a sajátját.
Neked a gyerekedre kell gondolni meg a saját családodra, ha nem lenne gyerek, azt mondanám maradj pár hónapig amíg talpra áll anyós (bár az s lehet, hogy innentől elvágnád magad egy életre, hogy békében elmehesstek, mert jönne az érzelmi zsarolás, hogy lényegében ő már hozzászokott, hogy ott laktok és ne menjetek el, mert egyedül nem bírja. Drámázás, sírás-rívás, ha olyan típus. Ha nem ilyen drámázós, akkor meg csak simán felőrölnéd magad, hogy mikor mehettek már el, mikor áll készen, férjed nem biztos, hogy tudna dönteni)
Após oldja meg ezt, ő itt az a szereplő akinek oka lenne aggódni/szégyenkezni stb., mégis tesz az egészre, ez nem téged/férjedet minősíti, hanem őt.
Különben meg szerencse, hogy már bejelentettétek. Max majd egy ideig gyakrabban látogatjátok anyóst és sok telefonálás.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!