Mit tennétek ilyen helyzetben? Létezik egyáltalán jó megoldás?

Sziasztok!

A párommal az anyósoméknál élünk, most 3 hónapos a kislányunk. Én itthon vagyok gyesen, a párom dolgozik - viszont az apósom kusza beosztása miatt vele elég sokszor vagyunk itthon egyszerre, és már többször beszélt nekem arról, hogy van egy munkatársnője, aki immáron egy ideje a "barátnője". Mindezt persze titokban, hiszen itt a felesége. Erről a párom is tudott, voltak ráutaló jelek (pl. két kósza kávés pohár a kocsiban, stb.)

Anyósommal még néhány régebbi dolog miatt nem igazán jó a kapcsolatunk, sok itthon a feszültség, viszont az unokájukat imádják.

Körülbelül egy hónapja felvetődött, hogy leköltöznénk a szüleim üres házába vidékre, és a páromnak mostanra sikerült elintéznie, hogy áthelyeztesse magát a munkahelyéről egy másik áruházba. Szóval az a nagy helyzet, hogy február közepén költöznénk, minden emellett szól, kezdve az anyagiaktól egészen a bölcsiig/oviig és az én elhelyezkedésemig.

Mindezt ma közöltük az apósommal - aki erre bejelentette, hogy 3-4 hónapon belül ő is elköltözik, méghozzá a barátnőjéhez... és hogy abban reménykedett, hogy mi itt maradunk anyósomnak, és segítünk fenntartani a (hatalmas) házat... (anyós minderről még semmit nem tud)

Szóval az a helyzet, hogy sz*r van a palacsintában, nem is kevés, és most nem tudjuk, mitévők legyünk. Anyósomnak már elmondtuk a költözést, de bizonytalankodunk.

A baba miatt lenne a legfontosabb leköltöznünk, hisz sokkal jobban jönnénk ki anyagilag, és ez egy ilyen pici gyerekkel nagyon fontos. Van két bölcsi, nem kellene azon aggódnunk, hogy vajh' felveszik-e vagy sem, tisztább a levegő, tudnánk járni babaúszásra, és úgy mindent összevetve, csupa előnyt látunk a vidéki életben - nem is szólva arról, hogy a picinek is sokkal kellemesebb lenne, ha nem lenne körülötte folyton a feszültség, és anyósom sem szólna bele egyfolytában a gyereknevelésbe - mert gyakran megteszi...

De mégis, olyan lelkiismeret furdalásom van, hiszen mi már tudjuk, hogy mi fog történni, és itt marad a párom édesanyja a pácban.

Ti mit tennétek? Költöznétek a pici és önmagatok érdekében, vagy maradnátok és segítenétek anyósnak átvészelni ezt az amúgy is nehéz időszakot?

(Direkt nem a családi kapcsolatokhoz tettem a kérdést.)