Bezártság. Volt valaki ilyen helyzetben? Hogyan élte túl?
Lehet kicsit hosszú lesz.
Lányom majd 6 hónapos, be vagyok zárva a 4 fal közé, 2-3-4 naponta kijárunk sétálni, ahogy az időm engedi, de van úgy, hogy csak felöltöztetem és kinyitom az ablakokat, hogy érje a levegő, vagy kiviszem az udvarra. De ha időm engedi sétálni is elmegyünk. Ez a 2-3-4 naponta egy óra és egy néha két hetente plusz egy óra, (amikor vásárolni megyünk) amennyit kint töltök emberek között, és sajnos kezdem érezni a hatásait. Mindennap egyedül vagyok a babámmal és a kutyával. Lassan felemészt. Már kezdek beképzelni dolgokat.
Párom persze nem érti miről beszélek, ha sírok emiatt, ami sajnos mostanában megesik, akkor még ráadásul veszekszik is velem "Ne sírj mert elapad a tejed" vagy "Ne sírj, mert ha sírsz attól megfájdul a szívem", de mindezt ordítva mondja. Ő persze elmeséli nekem, hogy épp milyen étterembe ettek, mit evett, milyen drága volt, plázázot a főnökével, ezt látott, azt látott. Nekem ez akaratlanul is rosszul esik.
Soha egyszer nem akar vigyázni babára, hogy legalább emberek közé menjek. Régen nagyon sokat jártunk természetbe, barátokhoz, étterembe, sörözőkbe és most csak a 4 fal van.
Kis faluban élek, itt élek születésem óta, sajnos ismerek mindenkit, minden "barátom" lelépett mellőlem, ők gyerektelenek, szórakoznak, vagy épp képmutatóak.
Anyukám '95-ben meghalt, párom édesanyja még hamarabb, így senkire nem tudom rábízni a gyermekem. Keresztanyja jönne, de nem tud, mert messze lakik és van neki is elég gondja, vele beszélek telefonon akár órákat is, csak hogy halljak egy értelmes emberi szót.
De már úgy érzem nem bírom sokáig. Hogyan lehet ezt túl élni?
válasza:Mi az, hogy az időd engedi? Mit kell még csinálnod a gyerek mellett?
Nekem még csak 6 hetes a babám, de megyünk állandóan,mint a meszes. Pont azért,hogy ne fásuljak be, ne legyek depis. A háztartás meg vár. A férjem is mindig ezt mondja. Menjünk, csavarogjunk, max. hazaér,addig vigyáz a gyerekre. De amikor alszik, el tudom végezni a munkát!
Mit kell még csinálnom? Mindent. Nagy kertes házban élünk muszáj rendet tartanom, főznöm, mosnom, vasalnom, kazánt raknom. Ha nem csinálom meg, akkor hallgathatom a párom. szerinte a lányunk csak eszik, alszik, így ha nincs elmosogatva mire haza érv, vagy nincs rend az asztalon, akkor hallgatom tőle, hogy "Biztos a Tv és/vagy internet előtt ültél már megint".
Nem fogom elhagyni, mert ezt leszámítva végtelenül jólelkű ember, amíg nem volt babuci minden hová vitt magával, tudom, hogy szeret minket, kedveskedik, bújik. De elvár dolgokat és ha nem úgy sikerül, ahogy elvárja, kicsit hevesen reagál.
válasza:Hát légy egy kicsit "élelmesebb"... Üljetek le ezt megbeszélni. Sírni nincs értelme, higgadtan mondd el neki, hogy szükséged van egy kis levegőre, szabadságra. Vagy menjetek fel együtt a hegyekbe egy-két napra, kezdj el egy jó könyvet, járjatok baba-mama tornára, vagy csak magadnak jógázz, tornázz míg a kicsi alszik, találj ki új ételeket, írj házi recept könyvet, vagy naplót a babádról, fizess elő valami újságra, és egy tea mellett nézegesd két adag házimunka között. Tudod, háztartást mindenki vezet, de mégsem mindenki ül bezárva. Rögzíts egy fix időpontot sétára, játszótérre, vásárolgatásra. És néha tedd félre a mosogatást, nem házi manónak szerződtél... Segítsen be ő is a mosogatásban, takarításban, osszátok be akár... Az én férjem az ügyeletei után is besegít, mikor 28-30 órákat dolgozik egyszerre, meg dönt betegek sorsáról, utána mégis tud ezzel foglalkozni!!! Egészen biztos vagyok benne, hogy ő is akar veled tölteni időt, akkor segítsen be, szabadítsátok fel a nap egy részét közös dolgokra.
Ha nagyon ramatyul érzed magad, én a helyedben felkeresnék egy pszichológust is.
válasza: válasza:Szerintem is beszélj vele.
Mi is kertes házban lakunk és igen, van,hogy megcsúszok a háztartással. De biztos kiosztanám,ha felróná a férjem. Bár nálunk ő az,aki mondja,hogy a háztartás megvár, nekem az elsődleges dolgom a gyerek!
válasza:Na most lepontozhatsz. De úgy gondolom őszinte választ vársz.
Fiatal nagyi vagyok. 14 hónapos az unokám, és tegnap ismét szekáltam a lányom, mikor adja már oda NÉHÁNY órára az unokám. És mikor akarja bölcsibe adni, és mondja már meg, neki nem unalmas már otthon BEZÁRVA? (tuti, hogy irigy vagyok))
Na jól megkaptam. Ő élvezi ezeket a napokat,hónapokat, amik soha nem jönnek vissza, és imád minden percet a babával tölteni a születése óta.
És még nem tervezi, hogy vissza menjen dolgozni.
Az Ő férjének is kell szinte heti rendszerességgel az üzleti partnerekkel vacsorázni menni, de ilyenkor a lányom fürdet. Ha haza ér a férje Ő szokott fürdetni és segít sokat amikor otthon van.
Én is így voltam a gyerekeimmel. Nem voltam gyes beteg meg depis. Elröppentek ezek az évek és csak azt veszed észre, hogy kiröppen a gyereked a családi fészekből. Amit Te leírsz ez ennek a kornak a rákfenéje. Gondolj bele régen 4-6 gyerekkel voltak otthon nagyanyáink és eszükbe sem jutott amiket Te leírsz.
És sokkal szörnyűbb körülmények között éltek. Én még kispulcsikat is kötögettem, kézimunkáztam, sütöttem, főztem.
Tudom minden ember más és más a tolerancia küszöbje. De úgy érzem vagy másolják a mai nők egymást, vagy bocsánat de rossz volt az anyai példa.
Gondolj csak bele mire jön a szép idő lehet kirándulni a babával és sok helyre el is tudjátok magatokkal vinni.
Napról-napra jobban tudsz vele “csavarogni” ha már annyira mehetnéked van. Nem tudom, hogy van ennyi időd a baba mellett, mert úgy röppennek el az órák, hogy az ember észre sem veszi. A lányom rengeteget foglalkozik a kicsivel, énekelnek, olvasnak, mondokákat mond neki stb. Mindennap főz, van, hogy sütit süt és szopiztat reggel és este. A baba már ráülöget a bilire, a sok foglalkozás beszélgetés, rendkivűl gyorsan fejleszt.
Ezt sok anyuka nem teszi, csak magukkal vannak elfoglalva. Akinek nem inge nem reagál. Tudomásul kell venni, hogy most született egy kis élet és 2-3 évig kicsit lekell adni a saját igényeidből. Nem laknak messze a lányomék akár naponta átjöhetne hozzám, mivel céget vezetek és bármikor szabaddá tudom tenni magam.
Először nagy könyörgésekre szilveszter éjjel hagyta itt nálunk, ide jöttek lefürdették és mikor aludt mentek. Reggel már itt is voltak.
kb. 6 hónapos kora óta heti 1-2 alkalommal jönnek pár órára. Itt szép nagy kert van. Náluk csak szép játszótér de oda is leviszi a gyerekek közé.
Mielőtt azt hinnéd, hogy félti tőlem, vagy bárkitől ez nem igaz. A szakmám is ez a terület, és hát őket is szépen felneveltem, és rengeteg tanácsomat megfogadott a baba születése óta.
Nálatok is kell, hogy legyen a faluban még kismama. Össze kellene barátkozni, és egyből jobban éreznéd magad. Akár lehetsz Te is aki megszervezi az ottani mama klubbot.
Nem bántani akartalak, remélem tudod. Ülj le egy kicsit és gondolkodj el, hogy mennyi csoda van most az életedben, és ezek a nehézségek mennyire semmik a gyönyörű babádhoz képest.
válasza:Ugyanmár! Két gyerekem van, és mindig meg van főzve, rend van, sokat játszom a gyerekekkel. És minden délelőtt megyünk sétálni, játszótér, vagy bármi, csak ki a házból.
Keress barátokat!
Hol élsz? Én is kis faluban, de itt is van babaklub.. stb..
válasza:Kisgyereke kérdéseknél érdemes olvasgatni ezt egy anyuka tette fel.
Akinek a férje nem nagyon segített be a gyerek körüli dolgokban, az bemert vállalni kistesót, igy is?
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!