Ti mit tennétek ebben a helyzetben?
Anyósom itt lakik nálunk. Már nagyon öreg, a párom nem akarta magára hagyni. Van egy 5 hónapos kisbabám, és hiába mondja, hogy nem szól bele a dolgainkba, meg nem avatkozik bele, mégis megteszi. Mai szitu:
Most kelt fel a pici a szundiból. Én meg kimentem a konyhába megcsinálni neki a tápszerét. Amint kiértem a gyerek egy fél másodperces hisztit levágott, hogy az ágyában hagytam. De tényleg nem tartott tovább 1-2 mp-nél.
Anyósom: Ríí a gyerek! - és mindent eldobott ami a kezében volt (épp főzött) és szaladt be a szobába a gyerekhez.
Mondom neki, nincs annak a gyereknek semmi baja, hagyja. De ő csak azért is ment be, felvette a gyereket és hozta ki a konyhába. A gyereknek elkezdi mondani, hogy "látod milyen gonoszak veled, hagynának sírni"
Erre én meg csak annyit mondtam, hogy nem kell kikapkodni mindig a gyereket, mert így lesz elkapva. Erre a babának kezdett el beszélni, hogy: Az én kisbabám ne sírjon. Hagynák sírni. Meg ilyenek.
(Remélem lejön nektek, hogy mi az ami nem tetszett nekem a dologban)
Megbántani nem akarom, de ahogy észrevettem nem igazán ért a szép szóból.
Hát sok mindent nem tudsz tenni, ha csak nincs olyan lehetöség hogy külön házrészt kapjon ahol ö van.
De egy 5 hós baba ha egésznap kézben van sem lehet elkapatni. Ö azért sír mert kell neki valami, mert szükségleteit kell kielégíteni. Vagy is rosszat azzal hogy kiveszi nem tesz.
Ami gondolom téged bánt, hogy nem kért meg és ezek után téged minöséit le a gyerek elött. Na ezzel kell valamit kezdenetek.
Esetleg ha van pár ilyen szitu írd le, ahogy ezt is tetted és szedd össze mi is bánt. Ezek után beszéld meg a férjeddel. ne vádaskodjál, dobálozz hanem konkrét problémát tárj a férjed elé úgy hogy te nem kiturni akarod hanem megoldani a problémát.
Pl a problémám, hogy bele szol a gyermekkel hogyan mit tezsem, és erre a megfelelö megoldás, hogy mielött kiveszi a gyereket kérdezzen meg engem, és semmi de semmi esetre se szoljon le, föleg ne a gyerek elött. ha nem tetszik neki, mondja meg mikor a gyerek alszik, de mivel te vagy az anyja így te mondod meg mi lesz.
A babának csak az nem tetszett, hogy bent hagytam a kiságyában. Meg kell neki tanítani, hogy saját magával is el tudjon játszani, ne kelljek neki mindig én. Így is sokat van kézben, pont azért, mert nem szeret egyedül/vagy velünk játszani.
Egyszóval ami nem tetszett:
- Megkértem, hogy hagyja a gyereket, nem árt annak sem, ha fél percet nyűglődik, amíg a tápszerét csinálom. Mintha meg sem hallotta volna
- Utána a gyereknek kezdte el mondani, hogy gonosz vagyok
Egyébként volt már ilyen. Pl kevés tápszer lett neki csinálva, ezért elkezdett sírni a baba, amíg én csináltam neki a másik adagot. Anyósom meg azt mondogatta folyton, hogy "Látod éheztetnek. Nem adnak neked enni" meg ilyenek.
Meg már most mondta, hogy attól fél, mi lesz ha már futni fog a gyerek és elesik. Akkor ő vele együtt fog sírni. De könyörgöm! Azért gyerek, hogy játszon és elessen. Ha beüti magát, ez van. Ha a gyerek mindig azt fogja látni, hogy elesik rögtön föl van kapva, meg "Úr Isten! Nincs semmi bajod" akkor a végén minden kis légypiszok miatt sírni fog.
A páromnak is mondom ezeket a problémákat, de ha én nem említeném neki észre sem venné. Még akkor sem ha épp ő is ott van ilyenkor. Külön lakrészbe nem tudnánk rakni. Nem nagy házban élünk.
Nagy önuralomra van szükséged, hogy ezt kezeld azt gondolom.
Ahogy elolvastam a történeted én is tök ideges lettem. Szerintem ebben a sztoriban az a bántó, ahogy a gyereknek a füled hallatára szid téged, az anyját. Ez kritikán aluli.
sokkal könnyebb azt megbeszélni, hogy ne vegye fel anyuka a gyereket, és nem hal bele a bab fél perc sírásba, mint azt, hogy ne beszéljen rólad, rólatok így. Én le ülnék vele és a férjeddel hármasban, és elmondanám, hogy te szépen ki kéred magadnak hogy így beszéljen rólad, főleg a gyerek előtt. Lehet még azt gondolja a gyerek úgy sem érti de igen is érti, és szépen ellened hangolja, és azt fogja érezni a gyerek, hogy te tényleg gonosz vagy. ezt nagyon gyorsan rendezném, ne fajuljon el tovább a dolog. Lehet anyós ezt nem érzi ekkora problémán, sőt lehet szerinte ez vicces. Felnőtt emberek módjára ezt tisztázni kell.
Remélem sikerül megoldani, megbeszélni a helyzetet, ne hagyd magad, érd el, hogy ezt beszéljétek meg. Ne akarjon a nagymama a gyerekkel egy külön ellenálló frontot létre hozni a házatokban.
Sok sikert hozzá!
Ismerés szitu, csak nekem még nem születt meg a baba mikor lejött minden nap segiteni (5 háznyira lakik- szérnyü), mert hogy én milyen trehány vagyok és nem dolgozom. Azt nem akarta felfogni, hogy nem lehet mindenkinek komplikáciomentes terhessége. 23 héten el is ment a kis angyalkám, pedig végig feküdtem, és a hugom jött át 3 naponta mosogatni, takaritani. Utána felém se nézett az öreglány. Nem akartam, hogy megtudja megint babát várok, de megint feküdnöm kell, igy rájött miután kiosztott, hogy megint lustálkodom, én meg már nem törtem és visszaszoltam. Sajnos a fél ház az évé igy azt csinál amit akad. Férjem testvéréé a másik negyede, de ő legalább nem szol már bele semmibe. Ja elözö terve, hogy megmutatja, hogy kell neveli, mert én neveletlen vagyok, mert már nem hagyom magam. Rola meg tudni kell, hogy nem is ő nevelte a két gyerekét, hanem a két nagymama, mert ő hol az egyiknél, hol a másiknál volt. Talán azért nem tudta elcseszni őket. Sajnos 3 és 4 évesek voltak a gyerekek mikor meghalt az apjuk. Ne az mi gyerekünkön akarja bepotolni amit elmulasztott.
Sajnálom, hogy ilyen helyzetbe vagy. A férjednek kell kiállnia melletted, különben az öreglány pokollá teszi az életeteket. Az enyém ezt tette, igy az anyja csak heti 1x jön kikésziteni és nem minden nap. Igaz a mondás miszerint nem jo az az anyos aki papucsba át tud jönni, vagy már ott is van. A megoldás a férjeden mulik!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!