Bezártság. Volt valaki ilyen helyzetben? Hogyan élte túl?
Lehet kicsit hosszú lesz.
Lányom majd 6 hónapos, be vagyok zárva a 4 fal közé, 2-3-4 naponta kijárunk sétálni, ahogy az időm engedi, de van úgy, hogy csak felöltöztetem és kinyitom az ablakokat, hogy érje a levegő, vagy kiviszem az udvarra. De ha időm engedi sétálni is elmegyünk. Ez a 2-3-4 naponta egy óra és egy néha két hetente plusz egy óra, (amikor vásárolni megyünk) amennyit kint töltök emberek között, és sajnos kezdem érezni a hatásait. Mindennap egyedül vagyok a babámmal és a kutyával. Lassan felemészt. Már kezdek beképzelni dolgokat.
Párom persze nem érti miről beszélek, ha sírok emiatt, ami sajnos mostanában megesik, akkor még ráadásul veszekszik is velem "Ne sírj mert elapad a tejed" vagy "Ne sírj, mert ha sírsz attól megfájdul a szívem", de mindezt ordítva mondja. Ő persze elmeséli nekem, hogy épp milyen étterembe ettek, mit evett, milyen drága volt, plázázot a főnökével, ezt látott, azt látott. Nekem ez akaratlanul is rosszul esik.
Soha egyszer nem akar vigyázni babára, hogy legalább emberek közé menjek. Régen nagyon sokat jártunk természetbe, barátokhoz, étterembe, sörözőkbe és most csak a 4 fal van.
Kis faluban élek, itt élek születésem óta, sajnos ismerek mindenkit, minden "barátom" lelépett mellőlem, ők gyerektelenek, szórakoznak, vagy épp képmutatóak.
Anyukám '95-ben meghalt, párom édesanyja még hamarabb, így senkire nem tudom rábízni a gyermekem. Keresztanyja jönne, de nem tud, mert messze lakik és van neki is elég gondja, vele beszélek telefonon akár órákat is, csak hogy halljak egy értelmes emberi szót.
De már úgy érzem nem bírom sokáig. Hogyan lehet ezt túl élni?
válasza: válasza:Nem tanya hivatalosan, de egyébként az. 5000 lélekszámú nagyközségnek hívják, de se torna klub vagy baba mama klub. Két kismama van a környéken, ők nem is állnak le velem beszélgetni, hisz az ő babájuk már "nagy" 10-12 hónapos.
Kedves fiatal nagymama, köszönöm az őszinte hozzászólásodat, irigykedem a lányodra, őszintén irigylem, hogy ennyire élvezi. Én a szívem összes szeretettével szeretem a lányom, de már úgy vinném magammal valahová akárhová. De a legközelebbi város is messze van busszal egy ekkora gyermeknek.
Valaki írta, hogy legyek élelmesebb, kreatívabb. Eddig ezt csináltam, olvastam, recepteket találtam ki, lefoglaltam magam, de már hiányzik az emberi kapcsolatok, hiányzik a természet (párom nem fog eljönni velem sehova, mert vagy fáradt vagy épp majd tavasszal).
Na igen, a rossz anyai példára szerettem volna reagálni, én nem emlékszem anyukámra. 10 éves voltam mikor meghalt, de semmire nem emlékszem ami vele kapcsolatos. Jártam vele pszichológusnál. Azt mondta akkora traumát élhettem át akkor, hogy az agyam elnyom minden emléket, hogy megóvjon a fájdalomtól, mintha soha nem is létezett volna. Édesapám él, de igazából ő az a tipikus ember, aki egy ilyen kis gyerekekkel nem tud mit kezdeni, meg se meri fogni.
Köszönöm a hozzászólásokat. Majd kitalálok valamit. Néha azon kapon magam, hogy az órákat számolgatom mennyi van még a napból hátra, majd a napokat, hogy mennyi van még tavaszik hátra.:)
Hát ez van, én sajnos ezt nem tudom úgy megélni ahogy kellene. Mások is mondták már nekem, hogy milyen gyorsan el fog repülni észre sem veszem. Nekem nem megy ez ilyen gyorsan.
Szívesen járnék én pszichológushoz is, de hová tegyem a lányom addig?
válasza: válasza:Mikor a lányom született, nem volt még kocsim, és szintén egyedül voltam bezárva. Mindentől nagyon messze lakunk, nem tanyán, de külterületen, semmi közlekedés nincs, csak autó.
Azt hiszem, sejtem, mi a bajod. :)
Ha van kocsid, pattanj bele, és erővel kényszerítsd magad, hogy minden nap mozdulj ki. Ha nincs, akkor meg csak a környéken sétáljatok, beszélgess a falubeliekkel.
Most a második gyerekkel vagyok itthon, és minden nap megyünk a nagyért, csak ez nagyon sokat számít, és a tudat, hogy elmehetünk bárhová, nem kell otthon ülnöm, ott az autó. Nem ismerem a körülményeidet, de én megbeszélném a férjemmel sírás nélkül, hogy szükségem van hetente 1-2 óra "semmittevésre", mert becsavarodok. Ezt valahogy úgy, hogy meg is értse :)
Ha nem megy, menj a babával együtt emberek közé.
válasza:Ugyanugy, mint az elozo valaszolo, en sem veettem, amikor a lanyom baba volt. Egy faluban laktunk (kulfold), tavol a rokonoktol. NEm ismertem senkit, nem vlt hova mennem.
Honapokig otthon bezarva. A hazimunkat megcsinaltam, naponta setaltunk.
Azota elkoltoztunk kozel a varoshoz. Es kinyilt elottem a vilag. Vezetek, leparkolok a varos szelen es nagyokat setalunk a varosban heti 3 alkalommal. Ez nekem eleg, h ne bolonduljak meg, hogy egy kicsit kicsipjem magam es mas embereket lassak.
Azota van 2 gyerekes baratnom is. Es neten is, amiota van, beszelgetek 1-2 baratnommel.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!