Miért kell a (nagyon) fiatal anyukákat leszólni?

12 vagyok,

azt én is tudom, hogy a háborúban más körülmények voltak, csak szerettem volna rámutatni a kontrasztra a két féle hozzáállás között.

Nyilván nem gondolom, hogy ha van zsíros kenyér, akkor minden oké, de Kérdező esetében nincs erről szó, hogy nyomorognának, legalábbis amennyit leírt, abból ez nem szűrhető le, inkább az, hogy szerényen, de jól megvannak.

"Azt meg nem mondja senki, hogy ugyanannyi felnőtt kapcsola megy tönkre, mint tiniszerelem."

Statisztikáim nekem sincsenek erről, viszont tavaly volt a 20 éves érettségi találkozóm, és a 25-ös osztályból kb. ötnek van normális kapcsolata és családja (akár házasságban, akár anélkül), a többi pedig mind elvált vagy szingli, ez szerintem óriási probléma, és jól tükrözi ezt a generációt, a munkahelyemen sem látom másként a velem nagyjából egykorú nők helyzetét.

Személy szerint 2 gondom van a nagyon fiatal, pláne többgyerekes anyukákkal.

"Az anyagiag, és nem csak azért, mert veszélyes dolog a függés, hanem azért is, mert a nagyszülőknek is járna néhány gyerekmentes, független êv, amikor magukra fordíthatják a pénzt és idõt."

Ez megint csak hozzáállás kérdése.

A nagyszülőket sem kell egyformán elképzelni, mert van olyan, aki boldog, hogy unokázhat, kiteljesíti idősebb napjait, és nem akar egyedül kötögetni egy sarokban, hanem épp annak örül, hogy a gyerekeivel/unokáival lehet.

Nyilván Kérdezőék az első gyerekkel még nem választották a szituációt, de ha a nagyszülők kézzel-lábbal tiltakoznának, akkor nem vállaltak volna második és harmadik gyereket.

Szóval nem mindenkit tesz boldoggá, hogy magára fordítsa a pénzt és az időt, egyeseket épp az tesz boldoggá, ha mindkettőt másokra fordíthatja.

És megint csak pár évtizede még normálisnak számított, hogy együtt éltek a generációk (nyilván az adott nehézségekkel együtt), és az volt a természetes, hogy együtt nevelik az unokákat, mint anyagi értelemben, mind idő ráfordításban. (A mai fiatal generációnak épp az a problémája, hogy nincs segítsége, és sok anya abba rokkan bele, hogy egész nap egyedül van x gyerekkel, szóval ez egy következménye a mai nagy "függetlenségnek"...)

Hogy mi számít "életnek", az nagyon egyedi megítélést kíván megint csak.

Én későn házasodtam viszonylag, 30-al szültem az elsőt, és ugyanúgy elmondhatom magamról, hogy soha nem jártam egyetlenegy diszkóban sem és nem buliztam. Engem más dolgok érdekeltek, azokkal foglalkoztam, és nem érzek hiányt.

És nem szabad elfelejteni, hogy aki fiatalon szül, annak fiatalon ki is repülnek a gyerekei. Mint keresztanyámék, 40-45 évesen a gyerekek önellátóak, ők tudnak utazni, és "élni", míg egy 35-45 között szülő nő majd 65 évesen lesz "szabad".

"A szülei mondták meg neki, mi az,amit megtehet, mi az, amit nem. Most is tőlük függ, meg a párjától, a gyerekeitől. "

Ebben lehet hogy igazad van, de elmondom Neked, hogy az, hogy valaki érzelmileg leválik-e a szüleiről, az nagyon nem életkor függő. Van, akinek ez a szülők haláláig, vagy akár élete végéig nem sikerül.

A testvérem két gyerekes anya volt már (szintén 29-el szülte az elsőt), amikor felhívott, hogy "jajj mit csináljon, mert ő szeretne valamit, de anyánk szerint máshogy kellene"... Most akkor ki a felnőtt? És ők egzisztenciálisan nem függtek anyámtól, több pénzük volt mint neki...

"Kimaradt a lázadás, útkeresés, próbálkozàs, függetlenség. Egyszer majd pótolni akarja és akkor mindenki sérülni fog."

Ezek mindig olyan feltételezések, nehéz általánosítani, nem tudjuk Kérdező milyen ember.

Lehet hogy így van, de lehet hogy nem.

Ebben az értelemben én is sok mindennel küzdök még, pont mert anyám nagyon domináns személy, és ha úgy nézzük, akkor egytől-egyik "sérültek" vagyunk, mert nem csináltak mindent jól a szüleink, ahogyan mi sem nevelünk tökéletesen.

Nehéz meghatározni, hogy mi az, ami még "normálisnak" számít, és mi az, ami már attól eltérőnek.

Talán a társadalomba való beilleszkedés képessége?

Na lezárom a hosszúra nyúlt monológomat, én továbbra is azt gondolom, hogy a világ nem fekete-fehér, hanem színes, és még ha egyesek szerint "borítékolható" is Kérdező sorsa, könnyen rácáfolhat erre, mint ahogy mi is, akik azt gondoljuk magunkról, hogy "mennyivel jobban-ésszerűbben" csináljuk, simán pofára eshetünk.

21-es, nem célom vitázni veled. A kérdező élete alakulhat így is, úgy is, kívánom neki a legjobbakat.

Én azért szívesen megkérdezném a nagyszülőket is, hogyan látják a kérdést. Mert kevéssé valószínű, hogy egy 16-20 évesnek unatkozó, sarokban kötögető felmenői vannak. Valószínūbb, hogy rengeteget dolgoznak azért, hogy a lànyuk családját is eltartsák, ha csak részben is.

27 eves vagyok de fiatalabbnak nezek ki. 4 gyermekunk van. 20 evesen szultem az elsot, 23 es fel evesen a masodikat es most 27 evesen az ikreket. 19 evesen mentem ferjhez , az eskuvonk utan 2 hettel kulfoldre koltoztunk, 2 honap mulva nem tervezetten terhes lettem. Azota is kulfoldon elunk, sosem volt segitsegunk illetve most 2 hetig itt volt Anyukam segiteni mert van boven melo ikerbabak mellett de se az elso se a masodik gyerek utan nem volt segitsegem egyaltalan. A ferjem mindig is dolgozott ( O 8 evvel idosebb nalam) sosem volt munkanelkuli es en is elmentem dolgozni amikor 2 eves lett az elsoszulottunk. Keszultem visszamenni mikor 3 eves lett a masodik de terhes lettem elotte az ikrekkel es egybol veszelyeztetett terhesnek irt ki a doki igy nem lehetett. Mint irtam szuloi segitseget mi sem kaptunk soha , sot anyagilag tobbszor is mi tamogattuk az en illetve a ferjem csaladjat is. Mind a 4 gyermekunknek megvan mindene.

Valtozo amugy az emberek reakcioja bar en nem figyelem , eleg melo az utcan arra a 7 es a 3,5 eves fiaimra figyelni , na meg az oriasi ikerkocsinkra :D Most az ikrek miatt tobbszor megallitanak, mindenki megakarja nezni,hogy kiket rejt az ikerbabakocsi. :) Kaptunk mar 1-2 beszolast erdekes modon pont magyaroktol , az itteniek inkabb elismerik ezt a teljesitment :)

Ne foglalkozz velük. Te így az 3letedből sokkal több aktív időt tudsz a gyerekeivel tölteni, mintha 30 felett szülész. Másik mint ahogy azt már leírta más is, az életben semmire nincs garancia.

Manapság sajnos 30 felett trendi szülni, és aki nem ezt teszi azt lenézik. Pedig nem nekik van igazuk!!!!

Ne foglalkozz velük. Te így az életedből sokkal több aktív időt tudsz a gyerekeiddel tölteni, mintha 30 felett szülsz. Másik mint ahogy azt már leírta más is, az életben semmire nincs garancia.

Manapság sajnos 30 felett trendi szülni, és aki nem ezt teszi azt lenézik. Pedig nem nekik van igazuk!!!! 30 felett azért nó az esély ráadásul minden féle nemkívánatos szövődménye, betegségre anyánál és babánál is. Sőt van aki a kora miatt csak nagyon nehezen vagy egyáltalán nem esik teherbe.

Kijavítottam az előző kommentet, autokorrekt átírta. Elnézést.