Ti odacsaptok a gyereketeknek?

Van az ún. anyai pofon. Erről egy gyermekvédelmis sem mond rosszat. Előfordul, hogy "kell"

Egy pukizás, ami ráadásul emberi szükséglet, nem tartozik a "kell" kategóriába.

Az én gyerekeim szerencsére nyugisak. Ahogy nőnek, egyre kevésbé kell rájuk szólni. A két kicsi (szeptemberben lesz 5, és februárban töltötte a 3-at a kisebb) néha szótfogadatlan, ilyenkor a hangom emelem fel. Ha ennek ellenére sem állnak le, akkor szoktam a fenekükre csapni.

Ezzel elérem azt, hogy elgondolkozzanak, anélkül, hogy a lelkükbe tipornék, hogy fájdalmat okoznék, hogy félelmet keltenék bennük.

Néha elég ha mérgesen háromig kezdek számolni :-)

Nem mindenkinek való gyerek! Sajnos a családomban is van ilyen.... Egyszerűen nem bírja elviselni Őket....

Pukizásnál mondom neki, hogy "egészségedre". viszont az én kezem is eljár, amikor szemtelen, kiröhög, stb. de csak amikor látom a szándékosságot, tehát tudja, hogy mit cisnál, direkt bosszantani akar. szóval azért tudja már, hogy hol a határ!

ja, és bizony akkor is eljár a kezem, amikor százszori figyelmeztetés után is csak áthajt az úton a járgányával... ezzel úgy vagyok, hogy adott szituban inkább ő sírjon, mint én.

lehet lepontozni :o

Soha nem ütöttem még meg a 3 éves lányomat, és remélem ez soha nem is fog előfordulni.

Számomra verés és verés között nincs különbség, mindkettőről az a véleményem, hogy a szülő elbukásának, kudarcának legerősebb jele.

Egyszerűen nem, nem ütöm meg a gyengébbet, nem az erőfölényemmel fogok nevelni, hanem szeretettel, türelemmel.

Nálunk egyelőre abszolút célravezető, pedig rettenetesen akaratos, öntörvényes gyerekem van.

Engem párszor ütöttek csak meg gyerekkoromban, tényleg csak 1-1 pofon/fenékreverés (egy kezemen meg tudnám számolni az összeset), de soha életemben nem felejtem el őket. És azt sem, hogy mit éreztem közben. Megalázó volt és nagyon szomorú/csalódott voltam, hogy a szüleim ilyet tesznek velem.

Nem szeretném, hogy az én gyermekem ilyet érezzen valaha is, és ehhez kőkeményen tartom magam. Ha nagyon felmegy a pumpa, inkább kimegyek a szobából, elszámolok tízig, de nem ütök.

Ezt egy most kiírt kérdésből másolom:

1. Egy pofon is verés

A fegyelmezés nem verés. Ha megütöd a gyereked, arra tanítod, hogy agresszióval és bántalmazással oldja meg a konfliktusait, ne beszélgetéssel és kompromisszumkereséssel. Hogyan bízzon a gyerek abban, aki megüti?

2. A verés megalázó

Ha rá is vernél a kezére vagy a fenekére, soha ne üsd meg a gyereked mások előtt, nem azért, mert rossz anyának tartanak majd (mi közük hozzá), hanem mert az a gyereked számára rendkívül megalázó dolog. Kiváltképp a nagyobb gyerekek esetében.

3. Felesleges félelmeket ébresztesz

A gyerekek félnek egy csomó mindentől. Ijesztő árnyaktól, sötétségtől, oroszlántól, ki mit látott és mit hitt bele (akinek kicsi még a gyereke, ne legyintsen: a gyerekek úgy másfél-egy éves korukra kezdenek el félni, nem azért, mert van rá különösebb okuk, hanem mert akkorra érnek meg túllátni a saját világukon). Ha megütöd, olyan félelmeket kódolsz bele, amelyeket egy életen át visz majd magával súlyos teherként. Arról nem is beszélve, hogy egy életre megronthatod ezzel a köztetek lévő kapcsolatot.

4. A veréssel azt jelzed a gyereknek, az agresszió megengedett

Egy-egy elcsattanó pofon azt jelzi, a szülő nem képes érzelmeit kontrollálni. Mit tanul a gyerek a testi fenyítésből? Azt, hogy a verekedés és az erőszak megengedett az emberi kapcsolatokban így ő is élni fog ezzel az eszközzel kis és nagykorában egyaránt (vagy elnyomja és belső frusztrációt érez). Ha bántod a gyereket, nem tanítasz neki semmit. Viszont te szinte biztos, hogy rosszul fogod érezni magad.

5. Vannak a fegyelmezésnek más módjai is

Ha verés helyett megbünteted, netán elveszed kincseit (legyen az egy McQueen autó vagy a falepke, amivel csapkodott), sokkal erősebb hatást érhetsz el a gyereknél. Az amerikai time out, vagyis kiállításos (sarokba állításos) módszer rendkívül hatékony lehet hisztiző, megvadult gyerekeknél – feltéve, ha a szülő következetesen és odafigyelve viszi végbe. Egy pár perces kiállítás (amelyet, ha már itt tartunk, jobb nevelésnek mint büntetésnek hívni) lehet, hogy több idő, mint egy pofon, viszont hatékony módja a gyerek kezelésének és végső soron nevelésének.

Én meg az 58%-os gyerekeit és környezetét sajnálom. Pontosan deifiniálta, hogyan kell elkényeztetett és kiakasztó kamaszt nevelni, aki szerint neki mindenhez joga van.

A Verést én is nagyon ellenzem. De a megérdemelt egy-egy fenékre vagy kézre csapás nem tartozik a verés kategóriába. Én is ütöttem már a fenekére, mikor kismotoroztunk, és épp elmagyaráztam neki, miért kell a járdán belülről jönnie, mennyire veszélyes, mire e