Ez az egész anyaság egy tévedés, akarom vissza az életem! Éreztél így?

Fura, mert ezt én nem így élem meg pl.

Vagyis olyan elég sokszor van, hogy negyed órás monológban káromkodok tehetetlenségemben,- a nagyobb meg néha minta papagáj, elkezdi ismételni már ezt is utánam -, vagy hogy ráborítom a napi szennyest az apjukra, ahogy belép, mert annyira elegem van és nem tudom hogyan megoldani a helyzetet. De azt, hogy ezt visszacsinálnám, vagy a srácokból nem kérek inkább, ilyesmit még sosem gondoltam. Egyszerűen el vagyok fáradva és szellemileg leépültem, de ez nem a gyerekek hibája sztem, hanem én vagyok béna kicsit. 1,5 év van köztük és 3 éve kiestem a világból, de nélkülük meg nem is tudom, mit csináltam "az életemben". Nem egyszerű, de nem azt érzem, amit kérdeztél.