33 évesen egyedül. Mit kezdjek az életemmel, ha nem leszek anya?
33 éves nő vagyok. Egyedülálló.
Mindig úgy képzeltem, hogy 30 évesen családot alapítok. Két hosszú, komoly kapcsolat ellenére ez eddig nem jött össze. Mindkét exem családcentrikus volt, de féltek a felelősségtől. Persze ezt csak utólag látom ilyen világosan.
A szakításom után, az utóbbi 1 évben megpróbáltam összeszedni magam, de 30 fölött egyedülállónak lenni sokkal nehezebb. A barátaim hozzám hasonlóan családot akartak alapítani, de velem ellentétben meg is tették. Ha velük vagyok, lógnak rajtam a gyerekek. Tinédzser koromtól bébiszitterkedtem, pedagógiát tanultam, mindig is a gyereknevelés érdekelt.
Aztán más pályát választottam. Van jó munkám, esténként sportolok vagy színházba járok, de ennyi az életem.
Nagyon neki vagyok keseredve. A barátaim egyáltalán nem értenek meg, csak panaszkodnak, milyen nehéz a gyerekekkel.
Nem tudom, mit kezdjek az életemmel, ha nem leszek anya...
Lehet pont holnap találkozol a társaddal. Sosem tudhatod :) Amikor már 50 vagy akkor már elkezdhetsz belenyugodni. De most még nem. Mindig a legnagyobb nehezseg utan jön a jó, a változás.
Megértelek különben, en nagyon tudatosan valtam meg attól akivel nem lehettünk volna család. Ez is egy tapasztalat a sok közül, tudni kell időben leszállni a döglött lóról. En mindig arra vágytam, hogy 30 előtt legyen az első babám, 35 előtt a második. Az első része teljesült 29 évesen.
Én 27 évesen elváltam (na ez se egy örömteli dolog, hogy ilyen fiatalon az ember már válni kényszerül...), és rá 3 évre bukkantam rá az igazi társamra. :) Tavaly szültem 36 és fél évesen, nehezen jött össze a baba, de mégis sikerült. :)
Szóval soha ne mondd semmire, hogy soha, vagy késő, még semmiről sem vagy lemaradva, viszont ismerkedj, járj társaságba, sosem tudni, hogy hol botlasz bele a leendő férjedbe. :)
Én is hasonló módon voltam a te korodban. Engem sem értett meg senki, sőt inkább kárörömet véltem felfedezni a rokonok, ismerősök szemében. A szüleim meg totál leírtak...szóval szuper volt.
Mondjuk engem annyira nem rázott meg az egyedüllét, mert olyan a hobbim, amely teljesen lefoglalt és kitöltötte az életemet.
Aztán férjhez mentem 35 évesen, és 38 évesen szültem az első lányomat. Pár hét múlva jön a testvére is, bár már betöltöttem a negyvenet. Akik 8-10 éve leírtak meg kárörvendtek rajtam, azok most irígykednek. Mivel nem kötöttem le korán magam, kiteljesedhettem a munkámban és sikeres voltam a sportomban is. Plusz még családom is lett, és nem érzem, hogy bármiről is lekéstem volna, csak mert nem huszonévesen születtek a gyerekeim.
Szóval ne aggódj, bőven van még időd.
Ne keseredj el, van meg idod!
De mindenleppen ismerkedj!
Akar a neten is, vagy hobbin keresztul, keress valamit. 33 evesen ugy voltam mint te, mondom ez nem allapot, kerestem egy uj hobbit ( turazas ) , es par honapon belul ott ismertem meg a ferjem, ra egy evre megszuletett a babank!
Ugyhogy ne add fel. De ismerkedni kell, el kell jarni mert nem kopogtat az ajton a szerelem. sok sikert!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!