Gyermekes anyukák elsősorban több gyermekesek, ti nem gondolkodtatok el azon, ha az élet, úgy hozná, hogy egyedül maradtok a gyermekekkel, vajon találtok e olyan férfit aki elfogad benneteket gyermekeitekkel együtt?

Gondoltam már rá, mi lenne ha elveszíteném a férjem, de számomra ő a tökéletes társ, ezért fel sem merülne bennem, hogy másik társ után nézzek. Azon szoktam néha elgondolkodni, hogyan szervezném az életem, hogy a gyerekeknek mindent meg tudjak adni, ha egyedül maradnék velük. Nekem másik férfi már az életben nem kell. Soha nem tudná senki megadni azt a boldogságot és harmóniát, amit Ő jelent nekem, mindennél jobban szeretem. Így nem is próbálkoznék. Én megtaláltam, akit kerestem a világban, ha ő nem lenne már, nem tudnám magam új férfi mellett elképzelni. Az életem többi területével foglalkoznék, élném az életem, ha muszáj, nélküle.

5 Éve nevelem egyedül a gyerekeimet, és abszolút nem hiányzik egy férfi jelenléte. Nem életcélom, hogy pasit taláĺak. A gyerekeimnek van apja, bőven elég nekem az ő dolgait elviselni, semmi szükségem arra, hogy valaki minden nap 'boldogítson'. Szóval az, hogy egy férfi elfogad e engem gyerekestől nem érdekel. Én, és a gyerekeim kell, hogy elfogadjunk valakit, de ilyen még nem jött szembe. Csak olyan, aki tovább bonyolította volna az amúgy sem egyszerű életünket. Ilyentől meg ments isten. Inkább egyedül maradok. Abszolút nem vagyok társfüggő. De szinte az összes egyedül álló anyuka ismerősöm 1 éven belül új kapcsolatba kezdett.

Mivel az idő halad, mi sem leszünk fiatalabbak, így szerintem azért lehet könnyebb mondjuk harminc-negyven évesen gyerekkel találni párt, mert az ilyen idős pasiknak vagy szintén vannak már gyerekeik (elváltak pl.), vagy nem is akarnak gyereket. Egy harmincX éves gyerektelen nőről elég sanszos, hogy mihamarabb gyereket szeretne, így ha egy pasi (már) nem szeretne gyereket, akkor vonzóbb számára az a nő, akinek vannak gyerekei.