Van két gyerekem és érzem, hogy nem vagyok anyának való. Hogyan lehet ezt jóvá tenni?

Van 2 melós gyereked...ki ne borulna ki mellettük :) az enyém is tud tragédia lenni, én sem vagyok épp a legjobb szülő, néha olyan vàlasztékosan tudok kiabàlni, hogy csak na. (De imàdom a gyerekeket, tudjàk ők is, akkor is amikor összeveszünk)

Gondolom nem mentél vissza a 2 gyerek között dolgozni, nem volt környezetvàltozàs, nem olyan nehéz ebbe belecsavarodni.

Kérj segítséget, többet ha kell, akàr szakemberét is (pszichológus), jàrj el, tudatosan figyelj a pozitìv dolgokra, legyenek céljaid, hobbid....a kicsihez ajànlom a hordozàst, sokat segìt leküzdeni a hisztiket, és lesz szabad kezed is.

Nem vagy szar anya!!! Ha az lennél, akkor nem aggódnál azon, hogy elég jó vagy-e a gyerekeidnek és hogy jobbat érdemelnének! Aggódsz miattuk, szereted őket, jó anya vagy!

Másokkal ne foglalkozz, nekem van egy szomszédasszonyom 2 gyerekkel, a játszón mindig aranyos, mosolygós, türelmes, más gyerekeivel is barátságos nagyon megnyerő DE én hallom naponta, hogy üvöltözik otthon a gyerekeivel...

Hullámvölgybe vagy, ki kell másznod, ha nem megy, kérj segítséget!

Őszintén írom, Neked sürgősen szükséged van szakszerű segítségre!

Itt írhatjuk Neked millióan, hogy nem vagy car anya, Neked nem ez fog segíteni! És ne a Párodnak panaszkodj, mert előbb utóbb elege lesz és mást keres! És nem a plusz kilóid miatt, mert Ő így is szeret Téged! hanem a folytonos rinyálásod miatt! Igen is kérj szakszerű segítséget és fogadd el Magad!!

Meg kell találnod Önmagad!

Azt gondolom, hogy amikor sok gond van, akkor valahogy mindannyian "car anyák" leszünk. Anyagi, munkahelyi, egészségügyi problémák... Nem válogat.

Nézz önmagadba! Ismerj meg más anyákat! Ne csak nézd, lásd is Őket! Bár én nem voltam ilyen mélyen mint Te, nekem is vannak rossz napjaim, amikor egy kalap cart se érek. Amikor úgy érzem, hogy nagyon gáz ami vagyok.

Majd meglátogatok valakit és kiderül, hogy annak ellenére, hogy ugyan úgy nem dolgozik mint én, és csak 1 gyereke van, nincs nála nagyobb rend, nem főz többet, nem főz jobban mint én, még süteményt sem tud sütni (én amikor csak lehet).... Lehet hogy leseperi naponta a járdát előttük és levágja a füvet az udvaron (én nem), de mosogatni nem tud (nyers hús volt az egyik műanyag edényben, és a szemem láttára csak eltörölte és eltette a helyére az edényt)

Tükörbe nézek, és nem egy kövér embert látok, mert nem vagyok az, csak cseszett aránytalan a testem- kicsi mell, megnyúlt bőr a hason, amibe tisztességesen híznék, ha a mellem nőne vele együtt.... Állandóan várandósnak néznek. Tenni akartam ellene, de a mellem csak még kisebb lett :-( A füleim sem illenek a fejemhez, bőrhibáim is jócskán vannak.... És aztán végig nézek a többi anyukán... Lapát füllel, össze kötött hajjal, túlsúlyosan, vagy épp elől deszka- hátul léc.... Egyik ízlésficamosabb, mint a másik :-D

És a popsimon úgy eljátszik az ember.... arra viszont nagyon büszke vagyok, hogy olyan jó lötyögős :-D

Ismeretlenül is biztos vagyok abban, hogy rengeteg jó dolog van Benned! Csak meg kell találnod!

Mielőbbi gyógyulást kívánok Neked!!!

Üdv: 4 gyermekes anyuka

Valóban jól tennéd, ha segítséget kérnél pszichológustól/pszichiátertől.

Azonban azt gondolom, hogy ehhez az állapothoz nagyban hozzájárul a nemrég született, pár hónapos babád miatti fáradtság, kimerültség. Ez nem azt jeleni, hogy ez nem baj. Mert az sosem jó, ha mindennaposak a kiabálások, ha a napjaid boldogtalanul telnek.

Nekem is van kisgyermekem(1 éves), én is sokszor érzem fáradtnak/türelmetlennek/nemelégszupernek magam, de mindemellett sokkal-sokkal több a boldog pillanat az életemben.

Hidd el, nem szégyen segítséget kérni! Gondolj magadra, a gyermekeidre, a párodra!

Nagyon megértelek, mert pont így voltam én is a második gyerek születése után.

Emlékszem, kb 2 hónapos volt a kicsi, anyukám vigyázott éppen rá, én zuhanyoztam. Zokogva kedztem sírni, hogy valaki adja vissza nekem a régi életmet, amikor még nem voltak gyerekeim.

Gyakran volt, pl vendégségben, hogy a kicsivel külön kellett mennem altatni vagy szoptatni, és ettől is kiborultam, hogy nekem már semmi nem jut, egy családi ebéd sem.

Én is gondoltam mindenre, öngyilkosságra, vagy arra, hogy beülök az autóba, és elmegyek valahová, mindegy hová, csak innen el.

Nem kértem segítséget, és nem tettem jól. Igazából még a férjem sem avattam be, mert úgy éreztem, ha ezt elmondom neki, még rosszabb anya leszek. Illetve más is megtudja, mennyire az vagyok.

Aztán elmúlt, mikor a kicsi is levált jobban róla, olyan 1 éves kora körül. nyilván a hormonok is helyreálltak, már alig szopott.

Ha ma lennék abban a helyzetben, biztosan kérnék profi segítséget a mai eszemmel.

Jó anya vagy, a legjobb, mert minden gyereknek a saját édesanyja a legjobb, és őt szereti a legjobban a világon!