Hogy kezeljem a beteg gyerekem aki épp dacol velem? És hogy ne érezzem magam rossz anyának?

Nyugodj meg tényleg, ez most egy átmeneti időszak!

Az én lányom két éves, néhány hete voltunk nagyon betegek. Amíg lázas volt, mentek a gyógyszerek, kapta a lázcsillapító kúpot, ami tartalmaz egy enyhe nyugtatót is, egész nap ápolgattam, babusgattam, mesét kapcsoltam neki, mert csak nyöszörögve feküdt a mese előtt, meg aludt sokat. Amikor már kezdett jobban lenni, kezdődött a cirkusz, hiszti. Egész nap üvöltés, sírás, semmi nem volt jó, nem részletezem, hasonló mint nálatok. Én is beteg voltam, alig éltem, kiborultam teljesen. Már vissza akartam vinni a gyereket az orvoshoz, mert azt hittem, valamelyik gyógyszer mellékhatásaként valami komoly baja lett, van valami fájdalma, amit nem veszünk észre, vagy az idegrendszerével lett valami baj! Azután egyik-napról mosolyogva ébredt, és visszakaptam az én vidám kislányomat! És ez a gyógyszerek beszedése után egy héttel volt.

Arra gondolok, hogy a betegség nemcsak a testüket, a lelküket is megviseli. Nem tudják még ők mi miért történik, szenvednek a fájdalomtól, a rossz közérzettől. Ilyenkor még jobban az anyára van szükségük, aki nemcsak gondozza őket, hanem a lelküket is ápolja, gondozza.

Légy vele türelmesebb, megértőbb, elég neki most a betegség, biztos nem is érti, miért haragszol rá, ő tőled várja a segítséget kis bajaira. Mivel ez az állapot a betegség miatt van, ezért átmeneti, kitartás, ha teljesen meggyógyul, minden visszatér a régi kerékvágásba.

Gyógyulást nektek!