Van két gyerekem és érzem, hogy nem vagyok anyának való. Hogyan lehet ezt jóvá tenni?
Nekem nem lett volna szabad gyerekeket vállalnom.
Nincs türelmem hozzájuk, nem tudok eléggé betörni, nem tudom elengedni a saját igényeimet, és heti néhány óra kikapcsolódás (mert igen, még segítségem is van) nekem kevés. Kis korkülönbséggel van kettő, de érzem, hogy nagyon komolyan kiszúrtam velük, amiért én lettem az anyjuk. Jobbat érdemelnének. Olyat, aki igazi anya. Nem ilyet, mint én. Hogyan menthetem meg őket a további sérülésektől? Úgy érzem, hogy az életemnek már nincs értelme. Anyának szar vagyok, munkahelyem megszűnt, majd újat kell keresnem, de még itthon vagyok velük. Barátok költözés óta elmaradtak, rokonok nemigen vannak, aki van, az néha besegít. Akartam őket, szeretem őket, de nem tudom megfelelően nevelni őket. Napi szinten kiabálok, a hisztikorszaktól agyvérzést kapok, a másik meg csak kézben van el. Ha lerakom, kiabál, és akkor a nagy is kiabál. Megölném magam sokszor szívem szerint, de aztán mindig észhez térek. De elmenni sincs erőm, mert semminek nem látom értelmét. Ha maradok, az se jó nekik, ha elmegyek az sem. Minden nap csak túlélek, és várok valamit, ami nem tudom mi. Nem látom, mitől lehetne jobb bármi is. Néha napokra kisüt a nap, de nem tartós. Akkor vagyok "boldog", ha teljesen egyedül ülök egy széken, csend van, és nem csinálok semmit. Ma 3 órát takarítottam, hogy eltereljem a figyelmem arról, hogy az életem egy kalap szr.
válasza: válasza:A kedvesed mit szól ehhez a mély deressziódhoz?
Milyen kicsik a gyermekeid?
Ha van segítség miért nem léptek le a pároddal 1-2 napra?
Csak kicsit kiszelőztetni a fejed?
Amúgy tervezettek voltak s gyermekek?
Picit bővebben...
válasza:Ne ítéld meg magad ilyen szigorúan! Ha esetleg azért van, mert másoknál látod (akár itt, akár kinn), hogy szuperanyuk, akkor ne higgy nekik! Nem azok!
Nem szabad mártírkodni és feladni önmagunkat, a gyerekeink az életünk nagyon fontos részei, de van életünk!
Van egy pici gyereked, van egy kicsit nagyobb és a korkülönbség is kicsi köztük. Ez úgy tűnik, nehezebbnek bizonyul, mint aminek gondoltad. De, nem így voltunk mind az egyetemmel? Nem így voltunk mind egy-egy új nyelv elsajátításával? Ez az élet! Folytonos tanulási folyamat, és igen, az anyaság az önmagadról való tanulás fontos állomása is, nemcsak az anyává válásé.
Beszélgessetek a férjeddel sokat, legyen melletted. Kapcsolódjatok ki, a gyerekkel is lehet elmenni parkozni vagy egy kiállításra is. És ez mind-mind csak ideiglenes, a pici nem lesz örökké hozzád kötve ennyire, ezt ne feledd.
Most már egyébként nem fontos kérdés, hogy anyának alkalmas vagy vagy sem, most már az anyukájuk vagy, és felelős vagy értük örökre. Ahogyan a férjed is az, nemcsak te. Mozduljatok ki, segítsétek egymást!
válasza:Tényleg azt látom, hogy mások olyan szépen boldogulnak, játszótéren és a lépcsőházunkban is. Az anyukák mosolyognak, külsőre rendezettek, nem túlsúlyosak (nekem van 15kg-m), a gyerekeket kiabálás nélkül terelgetik, és mindig kérdezi tőlem az egyik, hogy miért vagyok olyan fáradt, hiszen még segítségem is van, neki meg nincs senki. Ehhez képest az enyém meg fetreng a betonon, mert nem akar lábon jönni, meg ezt kér, azt nem kér, pont nem jó, amit akarok (de ilyen alap dolgok, hogy nem akar szandálban jönni negyven fokban, csak csizmában) állandóan szekálja a tesóját, aki ettől folyton sír, és persze éjjel sem alszunk, még két óránként cicizik, stb. stb. stb.
Igyekszem végiggondolni a javaslatokat, köszönöm!
válasza: válasza: válasza:Addig éreztem én is sz@r anyának, amíg bele nem láttam más életébe. Mert addig a játszótéren minden anyuka csili-vili volt, meg tök kedves, én meg fáradt és lepusztult. Olyan mélyen voltam szerintem, mint te most és én is realitásnak gondoltam a depressziót, amiben voltam.
Amit tettem: elmentem pszichológushoz és rájöttem, hogy egyrészt nem vagyok rossz anya (elmondanám, hogy a sz@aranyák azok nem látják ilyen kristálytisztán a helyzetet, mint te!), mert szeretem őket és a legjobbat akarom nekik, másrészt elég komoly megfelelési kényszerem van, aminek az oka nem a gyereknevelés.
Ezt neked is ajánlom, hidd el, segíteni fog.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!