Szeretnék testvért a gyerekemnek de olyan határozatlan vagyok, volt valaki így? Vagy még nincs itt az ideje?

Aranyos vagy(a szó JÓ értelmében).Ez tetszik:szeretnék testvért(ez ugye már egy határozott gondolat,érzés)...de olyan határozatlan vagyok(ezt csak én írom:vagy mégsem?)....nekünk 3 gyerekünk van,és bizony amikor bennem megfogalmazódott,hogy annyira szeretnék 2. illetve 3. babát,akkor elhatároztam magam/magunkat(mert a férjem is akarta):indulhat a dolog.Persze,bennem/bennünk is volt félelem,aggodalom,de tudtuk,hogy majd minden a helyére kerül.Így is lett.Most már a legkisebb is 3.5 éves múlt,és jelentem minden rendben.Pedig 2x is szükség volt pár napos kórházi kezelésre( a legkisebbnél),volt bárányhimlő(amit persze a legkisebb is, 9 hónaposan elkapott a nagyobbtól),volt/lesz betegség,amikor azt a gyereket is ébreszteni kellett,aki beteg,és a nagyobbakat suliba vinni Vele.....nem áltatlak:nehéz,egyre jobb lesz.Nőnek,változik minden.Szóval ezek miatt biztos nem mondanék le a babáról!

A 2. vagyok.Egy kis biztatás:az első fiam születésekor 20 éves voltam.A szülés gyors volt(mindennel együtt 4 óra),minden rendben ment.Teltek múltak az évek,éltem/éltük világunkat.34.5 évesek voltunk,amikor azt mondtuk:kellene még egy gyerek!Az első hónapban megfogant.Még könnyebb,még gyorsabb(mindennel 3 óra)szülés volt.Imádtunk újra babázni,imádtuk a fiúkat(a nagyobb is fiú).39 éves voltam,amikor azt mondtam a férjemnek,hogy most,vagy soha,mert 40 éves korom előtt szeretném megszülni a babát.És,ha a sors is úgy akarná,olyan jó lenne egy kislány....minden összejött.A 40. szülinapom előtt 2.5 hónappal megszületett a kislányom.A legkönnyebb,leggyorsabb szülésem volt(mindenestül 2 óra),a baba makk egészséges,én pár nap alatt felépültem.A kicsi 4 éves lesz,sokszor mondjuk egymásnak a férjemmel,hogy milyen jó döntést hoztunk,hogy vállaltuk ŐT!